Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY
fehér zászlókat olyan temetések alkalmával használták, amikor társulati tagot temettek. Valamennyi sólyomkői zászlót ősz tájban a harangozó felesége egyszer kimosta, kivasalta és újra felerősítette rúdjára. A sólyomkői zászlók a fekete lobogóval együtt év közben, használaton kívül a haranglábban álltak a deszkafalnak támasztva. A körmenetek, a kikerülések, főleg az úrnapi körmenet egyik fontos szakrális eszközét, a baldachint luberium néven emlegették az idősebb varságiak. Az 1990-es években nem használták a varsági templom baldachinját, mert eljárt fölötte az idő. Nem találták elég szépnek és elég méltónak a szerepéhez. Újra nem tellett, ezért baldachin nélkül járták a kikerüléseket. A tönkrement „körmenet mennyezet" 1938ban készült. 7000 lejes árából 4000 lejt a hívek, 3000 lejt Vágásy Domokos plébános fizetett. 1938-ban azért kellett új baldachint készíteni, mert a korábbi, amelyet már 1912-ben emlegettek, elhasználódott. 1930-ban kopottnak, szakadozottnak írták le. 61 A XX. század utolsó évtizedeiben a varságiak kedvelték a piros, zöld, lila, kék mintákkal díszített fehér oltárterítőket, szoboralj-térítőket. A varsági asszonyok jóvoltából a templom megfelelőképpen el volt látva efféle szőtt terítőkkel. Elvileg a templomi terítők színét igazítani kellene a pap által viselt miseruhák liturgikusán meghatározott színéhez. Ez azonban gyakorlatilag megvalósíthatatlan. A templomi terítők cseréje nagy munka, amelyet nehéz egy-egy rendhagyó alkalom kedvéért elvégezni. Húshagyó kedden a harangozó-sekrestyés leszedte a templomban a piros díszű oltárterítőket. Helyükbe a nagyböjt időszakára lila textíliákat rakott. Ugyanígy járt el advent idejére is. Nagyszombaton délután, illetve karácsony szombatján leszedte a lila díszű térítőket, és fölterítette a pirosakat. Húsvéttól adventig piros vagy zöld hímzésű terítők díszítették a templomot. A zöldet ritkábban, rövidebb ideig használták, mivel nehezebben bírta a napfényt és erősen fakult. A szertatások során használt papi és ministráns ruhákat a sekrestyében tartották. A szertartások után a harangozó-sekrestyés gondosan elrakta a megfelelő fiókba a levetett liturgikus öltözetdarabokat. A templomi térítőket, a papi albákat, karingeket, a ministránsok fehér ruháit a nagy ünnepek: karácsony, húsvét, Péter-Pál előtt a harangozó-sekrestyés hazavitte a házába, és ott kimosta. Az 1990-es években a harangozó asszony a ministránsok ruháit mosógépbe rakta, az oltárterítőket és a papi albákat, karingeket azonban teknőben hagyományos módon, kefélgetve mosta. Mosóporról vagy a rávalóról a pap gondoskodott. A ruhák a harangozó udvarán, rudakra terítve száradtak meg, majd kivasalva kerültek vissza a templomba. A templom takarítása A harangozó-sekrestyés a XX. század végén kisebb takarítást általában minden második szombaton végzett a varsági templomban. Ha esős, sáros idő járta, akkor VAPI. Leltárak. 1912., 1930., 1945.
