Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

III. A MINDENNAPI VALLÁSOSSÁG

A forgószelet a rossz megjelenési formájának tartották a varságiak. Ezért ha forgószelet észleltek, szembefordulva vele, bal kézzel háromszor keresztet vetettek, háromszor hangosan köpést imitáltak: pök, pök, pök, majd elmondták a következő szöveget: Kő legyen a fölibe Veres vas a seggibe Tegnap haja meg, ne ma. Áttételesen a rossz elleni védekezést szolgálta a házbeli küszöbön belül a padlóhoz, padláshoz szegezett lópatkó is, amellyel a szerencsét próbálták úgy a házhoz szegezni, hogy senki ne tudja elvinni. (A csecsemőkorról és a halálról szóló fejezetben egy csokorra valót közlök a rossz elleni védekezés adataiból. Ezeket itt nem kívánom megismételni. Lásd a megjelölt témáknál!) Védekezés erős idő ellen imádsággal A nyári vihart, a jégesést, az égzengést, villámlást a varságiak összefoglalóan erős idő-nek nevezték. Féltek tőle, és megpróbáltak védekezni ellene. Úgy tudták, hogy ha jő a fekete felhő és benne látható egy fehér folt, jég lesz. Ilyenkor szentelt barkát, cekót vetettek a tűzre. Indoklásként egy hajdani öregasszony gyakran mondogatta az 1950-es években, leszármazottai pedig a XX. század végén is idézték szavait: „A sárkány benne van a viharban. Nem szereti az égő szentelt cekó szagát. Ezért a felhő elszakad, eloszlik". Vihar közeledtével még a XX. század végén is gyertyatartóba állított szentelt gyertyát gyújtottak a szobában és mellette csendben imádkoztak. Idős varsági asszonyok a XX. század közepén a közeledő viharral szembe fordulva fejszével, fészévë háromszor keresztet rajzoltak a levegőben. Utána a földre rajzoltak egy keresztet, majd belevágták a fejszét. Leánygyermekeik, leányunokáik a XX. század végén idős vagy középkorú asszonyként kézzel magukra vetettek háromszor keresztet a viharral szembefordulva. Ha a határban dolgozva vették észre a varságiak az erős idő közeledtét, imaszerű szövegek és imák meghatározott rendben történő elmondásával próbálták eltávolítani a vihart: Vidd el arra a magas hegyekre, Hol Istennek nevét nem említik Isten nevében vakaru perecet nem sütnek. (5 Miatyánk+ 5 Üdvözlégy) Sötétség lett, midőn Jézust felfeszítek 9 óra tájban. Felkiáltott: Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem? Lehajtó fejét. Kiadá az ő áldott szent lelkét. (5 Miatyánk + 5 Üdvözlégy) Végül az imádkozó odaszólt a körülötte állókhoz: Ti is imádkozzatok! Más is imádkozzon! Ha nem távozott el a vihar, az egész imádkozást megismételték.