Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
III. A MINDENNAPI VALLÁSOSSÁG
A szombat délutáni munkatilalmat sokan oly komolyan vették, hogy ruhát sem mostak és kemencében sem sütöttek. A mágikus bajokozás szakrális tényezői Mészáros Ágnes a Népi gyógyítás Székelyvarságon című 1998-ban megjelent tanulmányában, olyan varsági eseteket ismertetett, amikor varsági lakosok imádkozással és román szerzetesek fekete miséjével próbáltak ellenségeiknek, haragosaiknak bajt, betegséget, halált okozni. A közreadott történetek szerint a XX. század első felében akadtak olyan varságiak, akik vándor, kóborló moldvai román kalugyerekkel varsági házaknál pénzért, szőttesért misét mondottak haragosaik, ellenségeik ellen. Más varságiak, elsősorban a XX. század második felében szekérrel, majd Gyergyóból autóbusszal elutaztak Moldvába, és haragosaik, ellenségeik elpusztítása érdekében pénzért ott mondattak misét ortodox kolostorokban. Azok, akik bajt akartak okozni másnak, kívánságukkal azért fordultak román szerzetesekhez, varságias kifejezéssel kaluberekhez, szakállas papokhoz, mert a varsági római katolikus pap természetesen efféle megbízatást nem vállalt, sőt küzdött az ilyen törekvések ellen. Mivel a fent jelzett tanulmányban a mágikus baj okozás érdekében végzett szakrális jellegű tevékenységről viszonylag sok szó esett, ezzel a kérdéskörrel jelen írásomban nem foglalkozom, hanem az érdeklődő olvasót Mészáros Ágnes közleményéhez irányítom. 29 A mágikus baj elhárítás szakrális tényezői Védekezés a rossz ellen Varság tanyai népe a bajt okozó trancendens erőt a rossz néven emlegette. Minden gyermek tudta, hogy a rossz, vagy a rosszak ellen mindig és mindenféle eszközzel védekezni kell. Ha az idegen a XX. század végén megpróbálta meghatároztatni, hogy mi is az a rossz, elmosódó, tétova válaszokat kapott az ördögről, esetleg a boszorkányról és hasonlókról. Kétségtelen, hogy a védekezés soha nem az ördögnek, a boszorkánynak vagy a tündérlányoknak szólt, hanem összefoglalóan a rossznak, a rosszadnak. A rossz elleni szakrális védekezés leglátványosabb jelének lehetett tekinteni Varság-szerte még az 1990-es években is a csűrajtóra vagy a csűrbeli istálló ajtajára festett nagy fehér keresztet. Magyarázatként az idősebb varságiak elmondták, hogy tavaszi meszelés alkalmával azért festik meszelővel a nagy fehér keresztet a csűristálló ajtajára, hogy állataiknak „a rosszak ne tudjanak ártani", hogy az istállót „ a rosszak ne járják". A régi varságiak a rosszak távoltartása érdekében a „kicsi borgyús" tehén hátát kereszt alakban megkenték fokhagymával. Ugyanakkor és ugyancsak fokhagymával keresztet rajzoltak az istálló ajtajának felső feélfájára és küszöbére. Közben a Miatyánkot imádkoztak. MÉSZÁROS Ágnes 1998. 403-407.
