Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
III. A MINDENNAPI VALLÁSOSSÁG
időben eleven hagyománynak számított. A vallásosabb varságiak keddet Szent Antal napjának tartották. Úgy vélték, Szent Antalhoz bármelyik napon lehet imádkozni, ha baj van, de a keddi imádkozás hatásosabb, mint a más napon elhangzott fohász. Egyesek a Dicső Szent Antal... és a Ha csodákkal kereső szükségeidben... kezdetű Szent Antal-imát, mások a Csodákat kik látni vágytok... kezdetű Szent Antalhoz szóló himnuszt 26 imádkoztak keddenként régi imakönyvekből, kéziratos füzetekből vagy fejből. Ismét mások litániát mondtak Páduai szent Antalról. 27 Volt, aki a „Kilenc keddi ájtatosság Páduai Szent Antal tiszteletére" című imafüzért imádkozta 28 kilenc egymást követő kedden, hogy mentesüljön az élet nehéz csapásaitól. Idősebb varságiak a XX. század második felében is úgy tartották, hogy a hónapok első keddjén nem szabad mosni, mert annak idején Jézus kedden már szenvedett, amikor a Getszemani kertben imádkozott. Bizonyos imádságokat a hét több napján is el lehetett, illetve el kellett imádkozni, hogy hatékonyak legyenek. Szerdán és pénteken, Jézus Krisztus napjain legtöbbször este, családi közösségben imádkoztak a Holi van a Názáreti Jézus? kezdetű hosszú és fölöttébb réginak tűnő, száj hagy ományozással továbbadott imádságot. 2001 tavaszán e sorok írójának Varság területén csak Berkeczi Lukács Ferenc forrásközi énekvezető tudta teljes terjedelmében fejből elmondani. írott változata nem került elő. Ugyancsak szerdán és pénteken imádkoztak Az angyalok csendítenek... kezdetű kevesek által ismert régi imádságot. Szerdán, pénteken és szombaton volt hatásos a Hiszek egy Istenben, bízom egy Istenben... kezdetű, valószínűleg többféle régi imádságból összeszerkesztett hoszszú ima. Csütörtökön és szombaton, Szűz Mária napjain imádkoztak a Szűz szülője Istennek... kezdetű Mária-imádságot. Pénteken Jézus szenvedésének és kereszthalálának napján a varsági asszonyok a XX. század közepéig nem sütöttek kenyeret. A hónapok első péntekéin, az első keddekhez hasonlóan ruhát sem mostak. Varságon is élt az a más tájakon is elterjedt elképzelés, hogy szombat a Szűz Mária napja. Ezért szombaton bármilyen rövid időre is, ki kell sütni a napnak, hogy Mária ruhája, Mária köténye megszáradjon. A XX. század első felében sok varsági asszony énekelte el gyermekeivel együtt szombatonként a Szombat Szűz Mária napja... kezdetű éneket. Bár asszonynak más napon sem illett fejkendő nélkül mutatkozni, a varsági asszonyok különösen ügyeltek arra, hogy szombaton mindenképpen kössenek fejkendőt, ha kilépnek a házból. A varsági asszonyok és leányok a XX. század első felében szombat délutánonként számottevő háztartási munkát nem végeztek. Semmiképpen nem fontak és nem szőttek. Legkésőbb három óra tájban abbahagyták a fonást és a szövést, hogy ezáltal megtiszteljék Szűz Mária napját. Mivel vasárnap nyilvánvalóan nem fontak és nem szőttek, így a fonó- és szövőeszközöket csak hétfőn reggel vették újra használatba. FÖLDES Zoltán 1943. 182. Szövegét lásd: ÁTS Benjamin 1869. 233-234. Szövegét lásd: FÖLDES Zoltán 1943. 166-181.
