Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
III. A MINDENNAPI VALLÁSOSSÁG
A varsági templomban a XXI. század elején is megfigyelhető volt, hogy áldozáskor először a nők, utána a férfiak járultak az ostyát osztó pap elé. A városi gyakorlattal ellentétben az áldozó nők és férfiak lehetőleg nem keveredtek. A legfontosabb gyónási időszakban, húsvét előtt, kimondva vagy kimondatlanul, a hagyománytartó férfiak és a nők gyónási időszaka is elkülönült egymástól. Nagycsütörtökön a délutáni mise előtt elsősorban a nők gyóntak. Utána a misén meg is áldozhattak. Másnap, nagypénteken délután a férfiak keresték föl a gyóntatószéket. Gyónásuk után a nagypénteki misén áldoztak. Ez volt az az áldozási alkalom, amikor a hagyományos varsági áldozási sorrend megváltozott. Nagypénteken elsősorban a férfiak áldozhattak. Ha a nagycsütörtökön gyónó nők között valaki nagypénteken újra áldozni akart, csak a férfiak után vehette magához a szentséget. Az este 9 órakor kezdődő karácsonyi éjféli mise előtti óra, és az ugyancsak este 9 órakor kezdődő húsvéti föltámadási szertartás előtti óra gyónási alkalma a fiatalokat vonzotta. Héjjá Albert varsági plébános, amikor az 1930-as évek közepén visszamenőleg beleírta az új História Domusba közel négy évtized történéseit, a templom és az egyházszervezet előtti időkre utalva a népi emlékezet alapján a következőket örökítette meg a XIX. század végi varságiak gyónási és áldozási igyekezetéről: „Mondják, hogy a húsvéti szentgyónást és szentáldozást az egész lakosság egyszerre ment elvégezni. Különben hazamentek. " 17 (Értsd: Oroszhegyre - BJ.) A varsági plébánosok közül többen megpróbálkoztak a csíki tájakon oly jellemző húsvét előtti gyóntató kaláka szervezésével, vagyis szomszédos helységek papjainak egyidejű varsági gyóntatásával. Ferencz József plébános 1973-ban szomorúan állapította meg, hogy a „kis kaláka gyóntatásra" kevesen jöttek el. Mindössze 200-an gyóntak húsvét előtt. Ugyanő a karácsonyi gyónókat 1973-ban 80 főre becsülte. 18 Eredményesebb volt a dinamikus Venczel Lajos plébános 1975. évi szervezése. A varsági templomban nagyhétfőn tartott kaláka gyóntatás alkalmával 800 varsági lakos gyónt és áldozott. 19 Amikor Madarász János plébános 1945 nyarán Varságra került, gyónás és áldozás tekintetében sivárnak látta a havasi egyházközség helyzetét. Szomorúan vette tudomásul, hogy hétköznap senki sem áldozik, az „ első pénteket pedig összesen az 1500 lakosú községben 9 öregasszony tartja. " Decemberben azonban már elégedetten állapította meg, hogy „gyónók és áldozók szép számmal vannak az adventi időben." Egy évvel később, 1946 őszén pedig így nyugtázta papi tevékenységének eredményességét: „Székelyvarsági egy éves működésemet mindenben az a gondolat vezette, hogy híveimmel megszerettessem a gyakori szentáldozást. Isten segítségével sikerült is elérnem, hogy a havi rendes szentáldozások száma 250 körül mozog. " Madarász János plébános kitartó munkája révén 1947-ben a Márton Áron püspök által meghirdetett engesztelési időszakot a varsági fiatalok nagyon komolyan vették. 17 VAPI. HD. 2. p. 18 VAPI. HD. 59. p. 19 VAPI. HD. 64. p.
