Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
III. A MINDENNAPI VALLÁSOSSÁG
Lemondtak a húsvéti és a pünkösdi bálról, a vasárnap délutáni csürbeli táncokról. Ehelyett minden hónap harmadik vasárnapján gyóntak és áldoztak. 20 A tanulmányom más részében tárgyalt népmissziók idején a gyónók száma mindig jelentősen megnövekedett. 1936-ban és 1946-ban a misszió napjaiban gyakorlatilag Varság teljes népessége meggyónt és megáldozott. 21 Az 1990-es években sok hozzátartozó felnőtt áldozott elsőáldozáskor és bérmálkozáskor. Esküvők alkalmával a fiatal pár legközelebbi hozzátartozói a tanyai távolságok miatt az esküvői szertartás előtt a sekrestyében gyóntak, miközben a násznép a templomi padokban ülve várakozott. Minden hónap első péntekén a kicsi misén sokan gyóntak és áldoztak. A rózsafüzér társulatok tagjai térdeltek ilyenkor a gyóntatószék zsámolyára. 2000. október 22-én, egy átalagos őszi vasárnap nagymiséjén e sorok írója 18 áldozót számolt meg a varsági templomban. Jobbára nők áldoztak, de akadt köztük felnőtt férfi is. Tankó Géza varsági plébános (1990-2000) az 1990-es években évente kimutatást készített az elfogyott ostyáról. Tájékoztatása szerint évente átlagosan 5000 ostyát használt fel áldoztatásra a varsági templomban. Az égitestek tisztelete A XX. század végén néhány idős varsági lakos még emlékezett arra, hogy a régi varságiak a legfontosabb égitesteket a katolikus keresztény vallás isteni személyeivel azonosították. Úgy tartották, hogy a nap az Atyaistent, a hold Jézus Krisztust, a Három királyok csillaga a szentleikeket jelképezi, jeleníti meg. Valaha általános elképzelés lehetett Varságon, hogy ha valaki „szembe néz a nappal, az Atyaistennel néz szembe". „A nap fényét az Isten teremtette, tehát a fény az Isten tekintete." „A nap azonosítható az Atyaistennel." „A nap az Atyaisten jelképe." A régi varságiak hangoztatták, hogy a názáreti Jézus éjjel született. Ebből kikövetkeztették, hogy a „holdban az úr Jézus Krisztus jelenik meg". „A hold Jézus Krisztus jelképe." A varságiak három, keleti irányban látható, egymás mellett sorakozó csillag 22 együttesét Háromkirályok csillaga néven emlegették. Úgy gondolták, hogy ez a hármas csillag vezette a napkeleti bölcseket Betlehembe Jézus születése idején. A Háromkirályok csillagáról azt tartották, hogy a harmadik isteni személy, „a szentlélek jelenik meg benne az égen". A XX. század végén még éltek olyan idősödő férfiak Varságon, akik az apjuktól tanult módon köszöntötték reggelente a napot. Napfölköltekor szembefordultak a nappal és megemelték a kalapjukat. Közben hangosan mondták: „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott szent nap! Hozz szerencsés mai szent napot számunkra, Amen! Dicsértessék, tiszteltessék, a legméltóságosabb oltáriszentség!" Maguk20 VAPI. HD. 42., 44., 45., 47. p. 21 VAPI. HD. 17., 44. p. 22 A csillag azonosítása nem egyszerű, mert az 1999-ig feljegyzett romániai magyar csillagnevek között nem szerepel a Háromkirályok csillaga. Vö.: ZSIGMOND Győző 1999.
