Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI

Nagypénteken, ha napos idő volt, az asszonyok rudakra akasztva, terítve, fektetve kirakták az udvarra a vállfás ruhákat, a rendszeresen nem használt ágyneműt, a végben tárolt, letétben tartott, kész szőtteseket, szövevényeket. Úgy gondolták, ha megfújja őket a nagypénteki szél, a moly nem esik beléjük. A nagypéntek jeles időjósló napnak számított. A varságiak azt tartották, ha nagypénteken esős az idő, jó sarjútermés lesz, ha száraz az idő, nyáron szárazság lesz, amiből következik, hogy nem terem sarjú. Az emberek nagyon figyelték a nagypénteki szelet. Ha fújt a szél, azt jósolták, szeles lesz a nyár. A szél iránya pedig azt jelezte a megfigyelők számára, hogy merről jön majd nyáron legtöbbször a félelmetes erős idő. Nagyszombat A XX. század közepén nagyszombat reggelén a pap a templom előtt tüzet, a templomban pedig vizet szentelt. A szertartáson jobbára azok a fiatalok vettek részt, akiket elküldtek hazulról, hogy hozzanak az új szenteltvízből. Egyébként ezen a napon a templomot nyitva tartották, hogy bárki napközben hozzájuthasson a szenteltvízhez. A pap a XX. század vége előtti időkben fakádban, ún. cseberben szentelte a vizet a templomban. A „szentelt vizes cseber" kifejezés olvasható is az egyház 1930. évi leltárában.

267 A XX. század utolsó évtizedében jobbára nagy műanyag kádba öntötték szentelés előtt a megszentelendő vizet. Az ezredfordulón a harangozó a keresztelőkút medencéjébe állított egy nagy bádogfazekat. Ebben szentelte meg a pap a vizet. A fazék mellett tölcsér és meregető bögre, csipor segítette a szentelt víz elvitelét. A házakból elküldött fiatalok, gyerekek cserép vagy bádog kantáros fazékban vitték haza a szenteltvizet. Otthon üvegbe töltötték. Fagymentes helyen, pl. pincében, konyhai vakablakban tartották. Nagyszombaton, a hazavitel után közvetlenül, a szenteltvizes kantáros fazékkal a gazdaasszony körbejárta a bennvaló épületeit. Kereszt alakban meghintette valamennyit az új szenteltvízzel. Közben elmondott egy-egy Miatyánkot és Üdvözlégyet. Húsvét vasárnapján délben minden családtag ivott egy pálinkás pohárkával az új szenteltvízből, annak érdekében, hogy ne legyen beteg. (A szenteltvíz évközbeni fölhasználásáról a Szentelmények című alfejezetben olvashat az olvasó.) Húsvét szombatján az esti órákban tartották a föltámadási körmenetet, amelyen a varsági tanyavilág népességének többsége részt vett. A kikerülés templom-körbejáró menetében hagyományosan a varsági megyebíró vitte a feltámadt Krisztus szobrát. A föltámadási szertartásról hazatérő varságiak ünnepi vacsorát tartottak. Általában tőtelékes káposztát ettek. VAPI. Leltárak, 1930.