Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI

Húsvétvasárnap A varsági házak húsvétvasárnapi hangulatához hozzátartoztak azok a szobai tálak, kosarak, amelyben élő vagy vágott növények, ágak közé rakták a vendégeknek szánt díszített tojásokat. Némely házaknál húsvét előtt két héttel tálbéli földbe gabonát vetettek, amely szépen kihajtott húsvétra. A díszített tojásokat a gabonamezőben helyezték el az ügyes leányok. Más házaknál a gazdasszony elküldte gyermekeit az erdőbe, hogy szedjenek a fenyőfák alatt fenyőmohát, esetleg vágjanak a fenyőkről új hajtásokat, újításokat. Otthon a zöld fenyőmohát tálba vagy kosárba helyezték. Rárakták a díszített tojásokat. A tojások közé itt-ott fenyőújítást szúrtak. A legidősebb varságiak a XX. század végén úgy vélték, hogy a húsvétvasárnapi ételszentelésnek nincs nagy múltja Varságon. A XX. század első felében a havasi tanyák népe valószínűleg nem szenteltetett ételt. Egy 1915. évi születésű aszszony úgy vélekedett, hogy a húsvéti ételszentelés szokását a „falvakból jött pap bácsik" próbálták terjeszteni a tanyai nép körében. Úgy látszik, a XX. század harmadik negyedében némiképp fellendült és a kicsi miséhez kötődött az ételszentelés divatja. A XX. század végére azonban a szokás újra veszített jelentőségéből, és átkerült a nagymise kötelékébe. 1999-ben tíz család szenteletetett ételt a nagymise végén. Általánosságban megállapítható, hogy az ételszentelés nem eresztett igazán mély gyökereket a varsági nép vallásos szokásainak világában. A szentelendő ételt komámasszony kosárba rakták és hímes terítővel letakarták. Legtöbbször a következő ételek kerültek a kosárba: sült bárányhús, kemencében sült disznósonka, kalács, kenyér, piros tojás, fél liter pálinka. Azok a családok, amelyek vittek a templomba szenteltetni ételt, húsvét vasárnapján délben a szentelt ételt fogyasztották. A többi család hasonló ételeket evett szenteletlenül. A szentelt tojás haját nem dobták ki a szemétbe, hanem a füttöben elégették. Az ételszenteléssel ellentétben a húsvétvasárnapi keresztszülői tojásosztás olyan szokás, amely Varság egész társadalmát áthatotta, és megérte a harmadik évezredet. Az a varsági asszony, akit valamelyik gyermek vagy házasság előtti fiatal keresztanyjának tekintett, húsvétvasárnapján komámasszony kosárban, tarisnyában, átalvetőben piros tojásokat vitt magával a templomba. A nagymise után, legtöbbször a templom kerítésén kívül, a jegyzői lak előtti térségen piros tojásokat osztogatott keresztgyermekeinek. A gyermekkorúnak tekintett keresztgyermekek két-két tojásra számíthattak. Előfordult, hogy zsebkendő is járt a tojások mellé. Azokat a fiatalokat, akik már kimaradtak az általános iskolából, legényeknek és nagylányoknak tekintették. Nekik négy-négy tojást adott a keresztanyjuk. A keresztgyermekek addig kapták keresztanyjuktól húsvétvasárnaponként a tojást, amíg meg nem házasodtak. Mindebből következik, hogy húsvét vasárnapján fölöttébb sokan voltak misén. A legtöbb fiatal és középkorú nő keresztanyának mondhatta magát, és föltétlen teljesíteni akarta a húsvéti tojásosztás látványos és dekoratív keresztanyai kötelezettségét. A gyermek-, legény- és leánytársadalom tagjai pedig, mind valakinek a keresztgyermekei