Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI
hoz engedték. Felelgetős éneklés zajlott le a csukott ajtó két oldalán állók között. Végül kinyalt az ajtó. A körmenet résztvevői, élükön a pappal, bevonultak a templomba, és elfoglalták helyeiket. Megkezdődött a tulajdonképpeni mise, amelynek keretében passiót énekeltek. A mise után a férfiak is és a nők is hazavitték a maguk cekóját. A férfiak a templomban kapott szentelt cekót kivitték a csűristállóba. A tehenek és a lovak farára keresztet rajzoltak vele. Utána fölszúrták a csűristálló gerendája mellé, hogy tartsa távol az állatoktól a rosszakat. Az állatok gyógyítására használták. Ami nem fogyott el belőle, az „újig" a mennyezet alatt maradt. A következő év virágvasárnapja tájékán a konyhai föttőben elégették. Az asszonyok hazulról vitt és újra hazakerült cekóit a szoba gerendájára tűzték, a XX. század vége felé pedig víz nélkül, szárazon vázában tartották. Nyáron, erős idő ellen, égestéssel hasznosították, és torokfájás gyógyítására is igénybe vették. (A szentelt barka felhasználásáról lásd még a Szentelmények című fejezetet!) Nagycsütörtök A déli harangszó után a harangok elnémultak. A rendszeresen templombajáró varságiak koradélután misén vettek részt. A mise előtt elsősorban az asszonyok gyóntak. A mise keretében virágvasárnaphoz, nagypéntekhez és nagyszombathoz hasonlóan a kántor vezetésével néhány énekes ember passiót énekelt, amelyet Varságon passzió-nak neveztek. Nagypéntek Szigorú böjti napnak számított. Nagyjából olyan böjtös ételeket ettek a varságiak, mint karácsony szombatján: reggelire puliszkát főtt aszalt szilvával, délebédre mákos puliszkát, vacsorára bükkmakkolajjal leöntött savanyú káposztát puliszkával. A rendszeresen templombajáró varságiak délután misén vettek részt, amelyet csonka mise néven emlegettek. Előtte sokan gyóntak. Madarász János plébános (1945-1969) elvárta, hogy nagypénteken, a meghirdetett gyóntatási időpontban elsősorban a férfiak gyónjanak. Mise végén a falábakon álló Jézus feszületéről levették a feketevasárnap ráhelyezett fekete leplet. A sekrestyéből kihozták a körmeneti keresztet. Megközelíthető magasságban elhelyezték az oltár lépcsőjén. Varsági asszonyok szóhasználatával szólva: elnyújtották az Úrjézust. A pap megcsókolta a korpuszra festett sebhelyeket. Ebben a buzgóságában követte a misén résztvevő nép. Előbb az asszonyok, majd a férfiak járultak az elfektetett kereszthez. A XX. század végén nagypénteken délelőtt a harangozó némi segítséggel a templomban, a Mária-oltár előtt szentsírt készített. A szentsír leglényegesebb elemének az a fából formált, 77x28 cm-es kiterjedésű, festett Krisztus-szobor tekinthető, amelyet évközben a plébánián őriztek, és nagypénteken hoztak át a templomba. 262 Köré két gyertyát, virágokat és cserépbe vetett, kihajtott búzát állítottak. A nagypén1 A felelgetős éneklés lefolyása, szövege: FÖLDES Zoltán 1943. 236-239. - MISEKÖNYV 1932. 274-285. 2 A fekvő Krisztus-szobor 1912-ben már valószínűleg a varsági templomé volt. Szerepeltették a templom leltárában, mint Németh Gellért plébános ajándékát. (VAPI. Leltárak, 1912.)
