Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI
osonjon a híjba, és megdézsmálja a disznókőccséget. A legtöbb gazda nem is bízta a saját éberségére a dolgot, hanem rámutatván a lappancsra, kiadta a jelszót: Hamar vessünk reá lakatot! Nagyböjt A hamvazószerdától húsvétig terjedő negyven napos időszakot nagyböjt néven emlegették a varságiak. A nagyböjt napjaiban lakodalmat, bálát, másféle vígasságot nem tartottak. Nyilvánosan nótázni, táncolni nem illett. Bojtosén, illetve böjtös ételeket kellett enni. A böjt szigorúsága a XX. században egyre enyhült. A XX. század végén élt idősek már csak elődeik jeles erényeként beszéltek arról, hogy a hajdani varságiak nagyböjt elején még azokat a főzőedényeiket is eltették, amelyekben az év folyamán húst főztek, vagy zsírral főztek. Kétségtelen, hogy még a XX. század első felében is, a vasárnapokat kivéve, a varságiak tartózkodtak a nagyböjti rendszeres húsevéstől. Igyekeztek olajjal főzni. Ahhoz, hogy a nagyböjtben olajjal főzhessenek, a varsági családok ősszel bükkmakkot gyűjtöttek és abból bükkmakkolajat sajtoltak. (Tölgymakkot is szedtek az erdőkben a földről kézzel, de azt a disznóknak adták. Nem lehetett belőle olajat sajtolni.) A közbirtokossági erdőkben és a közlegelőkön álló bükkfák makkját a XX. század első felében szabad volt szedni. A bükkmakk-gyűjtés jobbára lányok, gyerekek dolga volt. Napsütéses őszi napok elfoglaltságát jelentette számukra. A makkgyűjtők vesszősöprűt, bőrrestát, vagy drótrestát, mérőedényt, vagyis kupát vittek magukkal. Utóbbira azért volt szükség, mert a szülők szigorúan meghatározták, hogy a gyermek egy nap alatt legalább hét kupa 257 makkot gyűjtsön, vagyis dolgozzon, ne lopja napot. A fa alá lehullott bükkmakkot kövekkel, lapival együtt a gyermekek vesszősöprűvel összeseprették. A kövecskéket, lapíkat, földet és más szemetet drótrestával, ritkábban börrestával kirestálták a makk közül. A tiszta makkot kupával mérték. Kosárban vagy zsákban vitték haza. Ha a fa alatt nem volt elég lehullott makk, akkor kongattak, vagyis a fáról vertek le. A kongató felmászott a bükkfára, és /észével ütte az ágakat. Négy gyerek a fa alatt tartott egy négy lepedőből összevarrt hatalmas lepedőt. Erre potyogott a levert makk. Az így gyűjtött makkot nem keverték a többi közé, mert rostálás nélkül is tiszta volt. Ellenben le kellett szedni róla a külső burkot, a csukát. Ezt a munkát is a határban, bükkfák alatt végezték el. A makkgyűjtők gyakran mondogattak egy találós kérdést: Fejjel fútyög, lóg, lóg Alul szőrös várja. (A válasz: Makk, amelyet a fa alatt álló disznó vár.) Az Összegyűjtött makkot otthon kenyér- és kalácssütés után a meleg kemencében megszárították. A szárított makkot bükkmakkcsavaróhoz vitték olajat sajtoltatni. A XX. század közepén Varságon két csavaró működött: Gothár Sándoré és Fábián Györgyé. Mindkét csavara-tulajdonosnak ványolója is volt. A ványoló válujában A kupa kb. 1 literes esztergált faedény. 15 kupa tett ki egy vékát.
