Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI
A varságiak a házszentelés napját ünnepnek tartották. Amikor várható volt a pap érkezése, az útba eső házak lakói nem kezdtek bele nagy munkába. Mindenki igyekezett otthon tartózkodni, hogy részese lehessen a szent kereszt fogadásának. A családok a ház lakószobájában várták a papot és kísérőit. Az asztalra fehér abroszt terítettek. Fölé gyertyatartóban gyertyát állítottak, amelyet a házszentelők közeledtekor meggyújtottak. A pap a házszentelés idején karinget és stólát viselt. Kezében keresztet és szentelőt tartott. Követte a kántor és a XX. század vége előtt a megyebíró is. A pappal tartott még négy gyermek: két santusos 242, és két ministráns ruhába öltözött vidimusz. 244 Tulajdonképpen a santusosok is öltözhettek volna ministráns ruhába, de nem tették, mert a házszentelés viszontagságai fölöttébb megviselték a ministráns ruhákat. A szánon utazás, a szánról való leszállás, a szánra való felszállás során nem csak piszkolódott, hanem gyakran szakadt is a ministráns ruha. Ezért spórolni kellett vele. Csak a vidimuszok húzták föl. A házszentelő csoport legtöbbször szánnal haladt a tanyák között. Ahhoz, hogy a házszentelés minden résztvevője szánra ülhessen és két szomszéd ház lakói is velük tarthassanak a következő tanyáig, két szánra volt szükség. A bejárandó terület szélétől a santusos gyermekek előresiettek, és a pap előtt járva jelentették a kereszt érkezését. Az udvari kaputól a ház ajtajáig rázták santusukat, vagyis erőst csengettek. A házba lépve verset mondtak: A szent kereszt jövetelét jelentjük e háznak Békesség és áldás a ház minden lakójának Boldog, aki befogadja Áldott, aki megcsókolja Ezért éppen megkérdezzük; Szabad-é a szent keresztnek bejönni a házba? Előfordult, hogy a santusosok egyszerűsítették mondókájukat és röviden megkérdezték a házbeliektől: Béeresztik-é házukba a szent keresztet? A válasz szinte mindig igen volt, sőt néminemű ajándék-pénz is ütötte a markát az előhírnök küldöncöknek. Az idősebb varságiak emlékezete szerint az 1940-es években a santusosok még emlékeztették is a házbelieket az ajándékozásra, mondván: Sántus béfódás 5 lej. Ezalatt azt értették, hogy tevékenységük során csengetytyújük, a santus kopik, netán kilyukad, és a befoltozására, béfódására kell az 5 lej es ajándék. Az 1960-as években a santusosok a santus béfódás kifejezés helyett inkább a santus koplalás kifejezést használták. A koplalás szóval a csengő kopására emlékeztettek. A santusos, santusosok kifejezések alapja a santus, vagy santos szó, ami a Székelyföldön csengőt jelent. Ezért hívják a csiksomlyai búcsú körmenetében is santusosoknak a nyeles csengőt rázó búcsúsokat. - Vö.: MTSz. II. 343. - KRIZA János é. n. 85. - Meglepő, hogy a sántus, santusos szó nem szerepel az UMTSZ-ben és a SZT-ben. A vidimusz kifejezés valószínűleg a latin video, videre (látni, nézni, figyelni) ige fölkeres, meglátogat jelentéséből fejlődött. Használatára, elterjedésére: MTSz. II. 987.
