Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
VI. AZ EGYHÁZI ÉV ÜNNEPEI, AZ ESZTENDŐ JELES NAPJAI
A santusosok az ajándék begyűjtése után tovább álltak, és a következő tanyában jelentették a szent kereszt érkezését. Ha valamelyik házban nem-me\ válaszoltak, ami nagyon ritkán fordult elő, a santusosok krétával András-keresztet rajzoltak a kapura. Ezáltal jelt adtak a papnak, hogy menjen tovább. A legtöbb esztendőben akadt 5-6 olyan ház Varság határában, amelybe nem tudott bemenni a házszentelő pap. Ezekben jobbára a társadalom perifériáján élők laktak, pl. magányos, alkoholista agglegények, értelmi fogyatékos asszonyok stb. A XX. század vége felé előfordult, hogy valamelyik idős tanyai lakos látogatóban járt városi gyermekeinél, következésképp, nem nyithatott ajtót a santusos oknak. Néha arra is akadt példa, hogy valaki személyes haragot érzett a pap iránt, és ezért nem fogadta házszenteléskor. Mindezek azonban együttesen is elszigetelt eseteknek számítottak. A havasi tanyalakók várták a szent kereszt érkezését és fontosnak tartották a házszentelő pap látogatását. A XX. század végén a plébános nem csak a magánházakat szentelte meg, hanem a középületeket: a néptanácsot, az egészségházat, az iskolát, az erdőhivatalt, a postát is felkereste a szent kereszttel. A házszentelés során elmondott papi könyörgések és áldások szövege a XX. század második felében szinte paponként különbözött. Minden pap választott magának a használatban lévő könyörgés és áldás formulákból. Alábbiakban úgy ismertetem a házszentelést, amint az Tankó Géza plébánossága idején (1990-2000) történt. Amikor a pap és kísérete elérte a ház kerítésének kapuját, a vidimuszok az alkalomhoz illő háromkirályos vagy újévi énekbe kezdtek, és csengőjüket rázva addig énekelték, amíg a szobába értek. Az ének végeztével hangos Dicsértessék a Jézus Krisztus következett, majd a vidimuszok így szóltak: Napkeletről jöttünk. Láttuk az Úr fényes csillagát. Eljöttünk, hogy imádjuk őt. Az egyik vidimusz csengőt, a másik kancsószerü cserépedényt, régebben kis fém üstöt tartott a kezében, a tartalék szenteltvíz számára. Amikor a házszentelők beléptek a szobába, a család tagjai már kor szerint felsorakoztak és letérdelve várták az áldást. Csak a kereszt csókolása után állhattak föl. A pap kereszttel és szentelővel a kezében előlépett és üdvözölte a ház népét: Békesség a háznak és a benne lakóknak! Miközben a Békesség... szót mondta, a szentelővel szenteltvizet hintette a szoba négy sarka felé. A szentelés befejeztével a vendégek és a házbeliek közösen elimádkoztak egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet, majd a pap hosszabb verses szöveggel kért áldást a házra és népére: Bölcsek jöttek napkeltről imádni az Urat Aranyat adtak a nagy királynak Tömjént az igaz Istennek Mirhát a halandó embernek Könyörögjünk! Kérünk Uram, áld meg ezt a házat. Legyen benne békesség, jóság, Isten-szeretet. Tartsák meg Isten törvényeit. Az Atya, a Fiú, a Szentlélek Isten áldása szálljon e házra és minden lakójára, Krisztus a mi Urunk által. Ámen.
