Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

asztalra tette, bizonyára úgy vélte, hogy megszentelődik a különös szertartás alatt, és később szentelményként lehet használni. A temetési mise kitűzött kezdési időpontja előtt egy órával a sólyomkői harangozó a nagyharanggal gyüllői harangozott. Félóránként a harangozást még kétszer megismételte. A tornácon vagy az udvaron mondott mise után a pap elvégezte a gyászháznál szokásos temetési szertartást. A koporsót lefedték. Rátették az előkészített szekérre. A temetési menet felsorakozott és elindult a sólyomkői temetőhöz. A temetési menet rendje természetesen ugyanolyan volt, mint a központi temetőhöz tartó meneteké. A tisztási Tamás István Ágoston egy nagy fekete lobogóval haladt a menet élén. A testet szállító szekér után férfihalottnál férfiak, asszonyhalottnál asszonyok két kék zászlót vittek. Ha olvasótársulati asszony halt meg, a két kék lobogóhoz két fehér lobogó is társult, amelyeket az olvasótársulat fehér fejkendős középkorú asszonyai fogtak a kezükben. Amíg a menet haladt a temető felé, többször szólt a sólyomkői harangláb „összehúzott" nagy és kicsi harangja. A harangozást elvileg akkor kellett kezdeni, amikor a menet elindult, de a sólyomkői házak többségét nem lehetett látni a haranglábtól, bármilyen magasra is állították azt a régi sólyomkőiek. Ráadásul a harangozó is részt vett sólyomkői lakosként a temetések egy részén. így két módszer kínálkozott. Ha a harangozó ott volt a temetési misén, a szertartás vége felé eljött, és sietett a haranglábhoz, hogy jelezze a menet indulását a harangokkal. Ha viszont nem volt ott a temetésen, akkor a harangláb deszkafalába vágott likon figyelte, hogy a hullámzó tájon mikor bukkan fel a fekete lobogó. Ha meglátta, meghúzta a harangokat. A sír melletti egyházi szertartás, a halott temetői búcsúztatása és a test takarása nem különbözött a templom melletti temetőben gyakorolt szokástól. A fekete lobogót, a kék és a fehér zászlókat a takarás befejezése után a halott egyik rokona szekérrel fölvitte a haranglábhoz, ahol a harangozó a helyükre tette, vagyis a harangláb belső falához támasztotta azokat. Azt a két alkalmi rudat, amivel a férfiak a koporsót vitték, a takarás előtt befektették a sírba a koporsó mellé. A XX. század végén előfordult, hogy a két rudat a lobogóval, zászlókkal együtt elvitték a haranglábhoz, és eltették „tartaléknak", hátha szükség lesz rájuk a következő temetés alkalmával. A tor Amikor a temetési menet elindult, néhány szomszéd férfi és nő a gyászháznál maradt rendet csinálni és a tort előkészíteni. A test kivitele után azonnal kinyitották a ravatalos szoba napokig csukva tartott ablakait. A temetési menet elindulásakor elindították a halál pillanatában megállított órát. Levették a tükörről a fekete leplet. Szétszedték, varságiasan szólva: rontották a ravatalt és a nyújtópadot. A nyújtópad alkotó elemeit, állványait, deszkáit kihordták az udvarra. Nagytakarítást végeztek a házban, különösen a halottas szobában. A XX. század utolsó évtizede előtt a torok többségét a gyászház portáján tartották. A főzést, illetve a kenyérsütést, kalácssütést legtöbbször a szomszédban végezték. A temetés alatt az otthonmaratottaknak elő kellett készíteni a „terepet" a tor-