Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

hoz. Asztalokat, padokat kellett felállítani a csűrben, az udvaron, télen pedig a ház arra alkalmas helyiségeiben. Meg kellett teríteni az asztalokat. Ehhez tányérokat, tálakat kölcsönöztek a szomszédokból. Fél literes üvegekbe töltötték a pálinkát, és a jórészt kölcsönkért poharakkal együtt kirakták az asztalokra. A pálinkából hat személyre számítottak fél litert, de ha kiüresedett az üveg, újra töltötték. A tor legfontosabb ételének a juhhúsból vagy borjúhúsból főzött tokány számított, amelyet főtt pityókával és kenyérrel szolgáltak fel. Előtte-utána még üres kalácsszeleteket lehetett enni. A torozók korra és nemre való tekintet nélkül szinte kizárólag pálinkát ittak. Torba elvileg mindenkit vártak, aki részt vett a temetésen. Gyakorlatilag azonban inkább csak a rokonok, komák, szomszédok mentek el. Ok is voltak azonban szép számmal. Több varsági lakos emlékezett 80 fős háznál tartott torra. Főleg télen, ha a házban kellett enni, nem fértek el egyszerre az asztaloknál a vendégek. Előfordult, hogy egymás után háromszor is kellett teríteni. A XX. század végén terjedt el Varságon, elsősorban a módosabb családok körében, a kultúrházi torok divatja. A kultúrházi torokban is a tokány maradt a legfőbb étel és a pálinka a legfőbb ital.