Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

—A fényes nap immár lenyugodott... - Elhangzott az esti harang szava... -Bevégeztem földi pályám... -O én szegény emberi állat... - O kegyes Jézusnak szentséges szíve... (olvasó előtti ének) - A fájdalmas olvasó 5 tizede (imádkozás) - Szent rózsafüzért végeztük... (olvasó utáni ének) - Jertek buzgó keresztények Máriát köszönteni... (Szünet pánkó és két pohár pálinka kínálásával) - O szomorú végzet, ó múló világ... - Tegnap volt ajkamon utoljára hang... - Öltözzetek gyászruhába... - Magasztalj az én lelkem az Urat... (Felállva énekelt záróének) - Miatyánk, Üdvözlégy (imák) - Adj uram örök nyugodalmat neki... (fohász) - 0 édes Istenem, hálát rebeg lelkem... (esti ima) - Csendben szállt már le az este... (Az énekvezető a gyászcsalád nevében felállva megköszönte mindenkinek a szíves fáradozását. Kihirdette, hogy mikor lesz a temetés, majd nyugodalmas jó éjszakát kívánt. Ezután intenzív pánkó és kalácsevés, pálinkaillogatás, majd a hazamenetel következett.) A második virrasztó estén az énekek részben cserélődhettek, részben az énekrepertoárjelentősen kibővülhetett. Gyakran énekelték még a következő, általuk réginek tartott, kéziratban terjedő énekeket, amelyek közül néhányat „célzottan", célzatosan választottak: - Van egy gyönyörű kert... - Ó emberi gyarló nemzetség... -O te rettenetes keserű halál... - O szűzanyám özvegy s árva lettem... (ahol özvegyen vagy árván maradt valaki.) - Szomorú udvar ez... (Ha fiatalon halt meg valaki és árvák maradtak utána, vagy ha rosszul éltek a házbeliek.) - Jaj, de búsan süt a nap sugara... (Az aradi 13 vértanúról szóló ének. Férfi halottnál énekelték. A XX. század közepén még sok varsági kívülről tudta. A XX. század végén csak öreg füzetekben élt a szövege.) - Szombat Szűz Mária napja... (Ha szombaton volt a virrasztás.)