Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

Az esküvő végén tartott új asszonyavatás kezdetekor az esketés idejére kialakult feszes felsorakozási rend felbomlott az oltár előtt. A négy keresztapa, a vőlegény két keresztanyja és maga a vőlegény visszavonult a templom padjaiba. Az oltár előtt csak a menyasszony és két keresztanyja maradt, mivel a szertartásban csak nekik volt szerepük. A pap, majd a három fehérnép 1950 táján még bement a sekrestyébe, ahol a menyasszony keresztkeresztanyja a menyasszony fejére terítette, a koszorú és a fátyol tetejére, a menyasszonyos háztól magával hozott avató kendőt, avató zsebkendőt, amelyet a menyasszony anyja varrt, vagy varratott külön erre a célra finom fehér vászonból, a szélén csütkével. (1964-ben és az 1990-es években már nem készítettek külön avatókendőt, hanem az új asszony avatásnál fehér fejkendőt használtak, amelyet szintén a keresztkeresztanya hozott a menyasszonyos háztól. A fehérnépek nem mentek be a sekrestyébe, hanem az oltár előtt kötötték föl a fejkendőt a menyasszony fejére.) A sekrestyében a pap a menyasszony kezébe adta viselt stólájának egyik végét, és elindultak, hogy visszamenjenek a templom szentélyébe. Mögöttük haladt a két keresztanya. Mielőtt átlépték volna a küszöböt, a pap egy rövid szertartásszöveget mondott az avatandónak, amiből a népi, asszonyi emlékezet a következő szavakat őrizte meg: „Lépj be az Isten házába ...fogadd el az anyaság szentségét". Az oltár előtt a pap égő szentelt gyertyát adott a menyasszony kezébe, majd a római katolikus egyház szertartáskönyveinek útmutatása szerint elvégezte a szertartást.

224 A rövid ceremónia végén a pap félreállt, a három nő viszont elindult oltárt kerülni balról jobbra. Elöl haladt a keresztkeresztanya, utána lépkedett a menyasszony, fején az avatókendővel és kezében az égő gyertyával. A sort a bérmakeresztanya zárta. Amikor az asszonyok az oltár jobboldalán visszatértek az oltár elé, a menyasszony elfújta a gyertyát és letette az oltárra. A bérmakeresztanya levette a menyasszony fejéről a fehér avatókendőt. Összehajtogatta, hazavitte és otthon átadta az újasszonynak, aki ereklye gyanánt haláláig őrizte. Az új asszonyavatás befejeztével a vőlegény előlépett a padok felől. Karon fogta ifjú feleségét és kivezette a templomból. Mögöttük a felsorakozott násznép elhagyta a templomot. (Az 1990-es években a pap vezette az új házaspárt a templom ajtajáig. A varságiak ezt egyértelműen új szokásnak tartották. Egyesek úgy vélekedtek, hogy Venczel Lajos plébános (1975-1982) vezette be.) A násznép a templomtól zene nélkül vonult a plébániáig, majd beszélgetve várakozott a térszerű úton azokra, akik a házasság adminisztrálása céljából bementek a plébánia épületébe. A plébánost a vőlegény, a menyasszony, a vőlegény 4 keresztszülője és a menyasszony 4 keresztszülője, összesen 10 lakodalmas követte a plébániára. Az irodában a plébános beírta a házasságkötés tényét, illetve az új házasultak adatait az egybekeltek anyakönyvébe. Tanúként a két keresztkeresztapát tüntette föl. A menyasszony keresztkersztanyja elővett egy magával hozott szőtt törölközőt és átadta a papnak, illetve néha csak letette a pap asztalára ajándék gyanánt a menyRITUALE 1907. 223-224. - RITUALE 1798. 229-230.