Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

lében. A hat személy sorba rendeződve, balról jobbra haladva megkerülte a főoltárt.

222 Elől haladt a menyasszony keresztkeresztanyja, őt követte a menyasszony, majd a menyasszony bérmakeresztanyja. Ezután következett a vőlegény keresztkeresztapja. Utána haladt a vőlegény. A sort a vőlegény bérmakeresztapja zárta. Amikor az oltárkerülők jobb oldalt előbukkantak az oltár mögül, a padokból megindultak az oltár felé a „vezető" keresztszülők házastársai is, a vőlegény két keresztapjának feleségei és a menyasszony két keresztanyjának férjei. A tíz fős csoport felsorakozott az oltár előtt. Elől, az oltár lépcsőjénél állt a vőlegény és jobbján a menyasszony. Mögöttük állt a négy keresztanya balról jobbra haladva a következő sorrendben: a vőlegény bérmakeresztanyja, a vőlegény keresztkeresztanyja, a menyasszony bérmakeresztanyja, a menyasszony kereszkeresztany'ya. A keresztapák a saját feleségük mögött állva sorakoztak föl. Következésképp, a vőlegény oldalán álltak a vőlegény keresztszülei, a menyasszony oldalán pedig a menyasszony keresztszülei. vőlegény menyasszony bérmakeresztanya keresztkeresztanya bérmakeresztanya keresztkeresztanya bérmakersztapa keresztkeresztapa bérmakeresztapa keresztkeresztapa A pap kijött a sekrestyéből, és a római katolikus egyház szertartáskönyveinek

223 szabályai, előírásai szerint elvégezte a házasságkötés szertartását. Misét nem mondott, így a ceremónia rövid ideig tartott. A varságiak számon tartanak néhány esküvővel kapcsolatos hiedelmet, praktikát. Mesélnek például egy asszonyról, aki esküvője idejére 25 lejt tett a keblébe, hogy mindig legyen pénze. A XX. század közepén Varságon a „házasság elhalása", vagyis a lakodalom után esedékes új asszony avatást, bizonyára praktikus okoból az esküvő alkalmával, mintegy az esküvői szertartás befejező elemeként tartották meg. Az ezredfordulón, amikor a szokás elmúlóban volt, a varsági asszonyok így beszéltek róla: a menyasszonyt „avattak bé asszonynak", a menyasszonyt a pap „sorozta bé az asszonyok sorába ". A XX. század végén élt még halvány emléke annak, hogy a XX. század első harmadában Varságon is a lakodalom másnapján avatták a templomban az újaszszonyt. Bálint Eszter (1903-1963) oroszhegyi lányként ment férjhez 1924-ben a varsági Tifán Ignáchoz (1900-1976). Az esküvőt az oroszhegyi templomban tartották. A hajdani ifjú pár leszármazottainak családi hagyománya szerint, Bálint Eszter az esküvő másnapján a varsági templomban részesült az új asszony avatás áldásában. 1951-ben csak egy oltár volt az szentélyében, hiszen a „szembeoltár" csak a II. Vatikáni zsinat után készült. RITUALE 1907. 213-223. - RITUALE 1798. 212-229. - Az 1798. évi kalocsai rituáléra azért ajánlatos hivatkoznunk, mert a XX. század első felében a varsági egyházi leltárakban nem szerepelt esztergomi rituálé, kalocsai rituálé viszont igen. (VAPI. Leltárak, 1912., 1930. „Rituale Colocense"). Föltételezhető tehát, hogy a varsági pap a kalocsai rituálét használta, mert az állt rendelkezésére. - A házasságkötési szertartás alakulásának, formálódásának történeti kérdéseire: BÁRTH Dániel 2005. 39-142.