Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

mentek el a menyasszony kikérésére, mert sok dolguk volt az otthoni lakodalmi készülődéssel. Egyenest a templomhoz mentek és ott találkoztak a lakodalmasokkal. A násznagy indította el a viszonylag kis létszámú menetet, amelyet a zenészek muzsikálva kísértek. Igyekeztek a legrövidebb úton haladni. Kerítéskapuk, avarák nyitogatásával kaszálókon vágtak át, gyalogutakat, ösvényeket vettek igénybe vidám gyaloglásukhoz. A menyasszonyos ház kapuja előtt a menyasszony násznagya fogadta a vőlegény megérkező rokonságát. A házbeliek úgy tettek, mintha nem is lakodalomra készülnének: fát fűrészeltek az udvaron, bikaborjúkat legeltettek a kapu előtt. A két násznagy a kapuban egyezkedett. Cicomás mondatfüzéreket adtak elő egymásnak, találós kérdéseket tettek föl és válaszoltak meg. Végül kinyílt a kapu. A zenészek rázendítettek a „Nyisd ki babám az ajtót" kezdetű dalra, amelynek hangjai alatt a vőlegény násznépe bement az udvarra, a ház tornácára. A vőlegény átadta az addigra már felöltöztetett menyasszonynak a magával hozott csokrot, a pukétot. A menyasszony megkülönböztető jelvényeket tűzött a lakodalom néhány résztvevőjének ruhájára. Először a vőlegény kapott zsebkendőt a felső kabátzsebébe és mirtuszt a kabátja hajtókájára. Utána a menyasszony mirtuszt tűzött a keresztapák, a keresztanyák és a násznagyok mellére. A vőlegényes és a menyasszonyos násznép jelenlévő tagjai odasereglettek a ház közelébe, ahol a menyasszony vöfénye elmondott egy menyasszonybúcsúztató versezetet. Némi meghatódás, szipogás, szemtörlés után a lakodalom résztvevői menetbe rendeződtek, és zenekísérettel, a két násznagy vezetésével elindultak a templom felé. Amikor hosszú gyaloglás után a templom közelébe értek, csatlakoztak hozzájuk azok a meghívottak, akik otthoni munkájuk miatt nem mehettek el sem a vőlegényes, sem a menyasszonyos házhoz. A menyasszonyos háztól a templom oltáráig a menyasszonyt a vőlegény két keresztapja, vagyis keresztkeresztapja és bérmakeresztapja vezette. A vőlegényt a menyasszony keresztkeresztanyja és bérmakeresztanyja fogta közre. A menetben a násznagyok után a menyasszony haladt két férfi „vezetőjével". Utána következett a vőlegény két asszony kísérőjével. Az idősebb varságiak a XX. század végén váltig állították, hogy a menyaszszony és a vőlegény efféle „vezetése" a menyasszonyos ház és az oltár között varsági szokásnak tekinthető. Szerintük Oroszhegyen, Varság anyafalujában is így történik a házasulandók oltár elé vezetése, de másutt nem. A pap a templomajtóban várta a lakodalmasokat. Megszemlélte és üdvözölte őket, majd míg azok rendezték soraikat az ajtó előtt, besietett a templomhajón át a sekrestyébe, ahol öltözködött. A lakodalmas menet bevonult a templomba. Ahogy az emberek haladtak a két padsor között, a férfiak beültek a férfi oldal padjaiba, az asszonyok beültek a női oldal padjaiba. A két násznagy az oltárhoz közelítve kilépett a sorból, és mivel nem volt szerepük az esküvő alatt, leültek az első férfi padba. A nyoszolyóasszonyok és a kicsi nyoszolyók leginkább az asszonyoldal elején foglaltak helyet. Átmenetileg leültek a menyasszonyt és a vőlegényt vezető keresztszülők házastársai is. A vőlegény és a menyasszony a két-két kísérővel belépett a templom szentélyébe és néhány másodpercre megállt az oltár bal sarkánál, a sekrestye ajtaja köze-