Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI
A menyasszony vőfényének botját fehér szalaggal, a vőlegény vőfényenek botját piros szalagokkal ékesítették. Rákerült a vőfénybotokra. egy-egy hímzett zsebkendő is. A vőlegénynek volt két nagynyoszolyója. A tisztséget a vőlegény asszony-nővére vagy sógorasszonya, esetleg más rokon asszonyszemély töltötte be. Leány nem lehetett nagynyoszolyó. Tulajdonképpen a menyasszonynak is volt két nagynyoszolyója, vagyis nyoszolyóasszonya, de ők a lakodalomban nem kaptak igazán szerepet, csak a staférvitelnél. A menyasszonyt a lakodalmas menetben kicsi nyoszolyók kísérték, akiket a XX. század második felében koszorús lányok névvel is illettek. A menyasszony 1618 éves leány-rokonai közül kerültek ki. Legtöbbször négyen voltak. Legény párjukkal, szeretejükkel mentek a menetben. A XX. század második felében ún. székely ruhába öltöztek. Fejükön délelőtt az esküvőn fehér mirtuszkoszorút, délután a szekerezés idején piros pártát viseltek. Egyházi esküvő és új asszony avatás A XX. század közepén, amikor hétfőn a délelőtt első felében tartották Varságon az egyházi esküvőket, viszonylag korán el kellett indulni a vőlegényes háztól a vőlegény násznépének, hogy gyalog odaérjenek a menyasszonyos házhoz, ott kikérjék a menyasszonyt, és az egyesült két násznép ugyancsak gyalog elvonuljon a varsági templomhoz. Az időbeosztásban természetesen nagy szerepet kapott a távolság, amely Varság esetében különösen hosszú és nehéz terepen haladó utat is jelenthetett. Ha egy tálasbérci, laposmagyar ói, tisztási legény egy bagzosi, küküllői, sólyomkői leányt vett el, bizony a házasulandók és a vendégek eleget gyalogolhattak a nagy kiterjedésű, patakvölgyekkel tagolt, erdős, sziklás, gyakran sáros varsági tájon. A nagy távolságok ellenére a varságiak ragaszkodtak ahhoz a hagyományhoz, hogy a fiatal párnak és a násznépnek mindig gyalog kell elmenni a templomi esküvőre. A lakodalom zenészeit a vőlegényes család fogadta. Igaz, hogy a lakodalomnak két színtere volt, de az események súlypontja többször változott. Elég volt ott zenélni, ahol a legfontosabb események éppen zajlottak. Amelyik háznál éppen nem tartózkodtak a muzsikusok, ott a kis számú lakodalmas nép zene nélkül, vagy egy citera hangjára vigadozott. 1950 táján több lakodalomban is muzsikált Pálfi Gergely korondi hegyi (pálpatakai-fenyőkúti) négy tagú rezesbandája. A korondi hegyi zenészeknek jó korán el kellett indulniuk hazulról, hogy a lakodalmi események kezdetére bé jöjjenek Varságra. 221 A vőlegényes házhoz a lakodalom reggelén nem ment el a vőlegény minden meghívott rokona. Miként a menyasszonyos háznál sem jelent meg a kikérésen a menyasszony minden meghívottja. Sok vendég csak a templom előtt csatlakozott a lakodalmasokhoz. A templomi esküvőn viszont minden meghívott vendégnek illett megjelenni, hogy tanúja legyen a fiatal pár esküvésének. A vőlegényes háznál reggel gyülekező rokonok különös etetésben nem részesültek. Kalácsot kaptak és pálinkával kínálták őket. A vőlegény szülei általában nem 1 Azért „bé", mert Pálpataka-Fenyökút nyugatra van Varságtól. A varsági szemlélet szerint keletre „bé", nyugatra „ki". Vö.: „Erdélyből bé ment Moldovába", „Erdélyből kiment Magyarországra", stb.
