Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI
közelíteni. 216 A ház ajtaja előtt asszonyok fontak nagy szorgalommal, mondván: most készítik a menyasszony staférját. Hamarosan kiderült azonban, hogy a ház szobájában már szállításra várva össze van rakva a menyasszony staférja. A segítkező férfiak és asszonyok felrakták a bútorokat és textíliákat a szekerekre. Az első szekér vitte a két ágyat. Az egyiket megvetették, duszával, derékaljjal, párnákkal. Nem takarták le, hogy útközben jól látszódjanak a párnák piros alapszínre húzott lyukacsos csütkés huzatai. A párnákat a hosszában rájuk csíptetett szőnyegek védték meg a szétrázódástól. A másik ágyra a derékalj helyett a csergéket fektették a párnák alá. Arra törekedtek, hogy a két ágy egyforma magas legyen. Rakodás közben nagy viccelődés folyt. A vőlegény emberei igyekeztek oda nem illő tárgyakat is fölrakni a szekerekre. Pl. föltették apityókaföző üstöt. A menyasszony hozzátartozói az efféle tárgyakat gyorsan leszedték a szekérről, és jó meszszire elvitték a rakodás helyszínétől. Varságon úgy tartották, hogy ágyvitelkor a menyasszony mindent elvihet, amit a szüleitől, nagyszüleitől, rokonaitól kapott, amiről úgy gondolja, hogy az övé. Amit nem visz el az ágyvitelkor, azt később csak kérheti, bármennyire is magáénak tekinti. Jól kifejezi ezt egy 1951. évi történet. Agyvitelkor a menyasszonyos háznál lakó sógorasszony, a menyasszony férfi testvérének a felsége, jelentőségteljesen odaszólt férje húgának, a menyasszonynak: Gizi, amit vinni akarsz, most vidd el, mert ezután, ha el szeretnéd vinni, kérned kell! Rakodás után előkerült a váltó, a vőlegény által hozott egy liter pálinka és a kalács. Sorba kínálták velük a jelenlévőket. A váltó név bizonyára arra utal, hogy a vőlegény a pálinkával és a kaláccsal igyekezett megköszönni a menyasszony staférját azoknak, akik adományozták. Amikor elindultak a szekerek a menyasszonyos háztól, a vőlegény és a menyasszony rokonai egyaránt az „ Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom / Nem seper meg többé az én gyenge karom" kezdetű dalt fújták. A dalolást egész úton folytatták. A vidám és látványos menetet sokan megnézték útközben. Különösen sok szemet vonzott az első szekér, amelyen a vőlegény és a menyasszony utazott, és amelyen a menyasszony módosságát jelképező ágyneműt és ágyat szállították. A vőlegény háza felé tartó szekércsoporthoz a menyasszony rokonainak szekere is csatlakozott, akik elkísérték a stafért és a vőlegény rokonait. Mindenképpen a menettel tartott a menyasszony két nagynyoszolyója, akik felügyeltek a szállított stafér helyzetére, és a vőlegényes háznál irányították az ágynemük lerakását. Útközben, egy alkalmas helyen, vidám kedvű varsági fiatalok kenderkötéllel elkötötték az utat a staférvivők előtt. Az útelkötők képviselője kérdezte az ünneplőket: Mit visznek? A leggyakoribb válasz így hangzott: Bút, örömet, fényt, szerelmet. Következett még néhány találós kérdés, például a következő: Mi a különbség Hegyeshegy 2]1 és a szilvamag között? A válasz rendszerint gyorsan érkezett: A Hegyeshegynek egy, a szilvamagnak két hegye van. A sikeres kérdés-megválaszolások után az útelkötők elvették a kötelüket, a vőlegény pedig elővette az e célból magával hozott fél liter pálinkát és kalácsot, hogy végleg „kibéküljenek" a staférvivők és a feltartóztatok. 216 BÁRTH János 200l/a. 177-178. 217 A Hegyeshegy Varság határának egyik jeles földrajzi neve. - Sz. TIFÁN Magdolna 1998. 519., 529.
