Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

tozója fél liter pálinkát és némi süteményt vitt a községházára, amellyel megkínálta a néptanács dolgozóit. E sorok írója 1990 és 2005 között sokszor végzett szombat délelőttönként kutatómunkát a székelyföldi falvak községházáin, ilyenkor Varságon is, Alcsíkban is rendszerint szólt neki a polgármester vagy egy tanácsházi fehérnép, mondván: hagyja a régi iratok, statisztikák búvárlását, tartson a néptanács dolgozó­ival, pálinkaivással és süteményevéssel köszöntse a polgári házasságkötésen túlesett házasuló fiatalokat.) A lakodalmas hétfő előtti, tehát a második és a harmadik templomi hirdetés kö­zötti héten végezték a vőlegényes és a menyasszonyos háznál a legfontosabb lako­dalmi előkészületeket. A munkálatokban részt vettek a házasuló szülei, testvérei, só­gorai, sógornői, nagyszülei, keresztszülei és szomszédai. Az előkészület hetében a munkák rendje legtöbbször a következőképpen alakult. Vasárnap, a hívogatás és a második kihirdetés napján, mindkét lakodalmas ház­nál levestésztát, vagyis bordás laskát készítettek a szűkebb rokonság és a szomszéd­ság asszonyai. Hétfőn rendet csináltak, pihentek, előkészítették a további munkákat. Kedden kenyeret és kalácsot sütöttek, elsősorban a „készítőknek", segítőknek, a lakodalmi előkészületek résztvevőinek. Szerdán, azok a családok, akiket előző vasárnap a vőfény meghívott a lakodal­omba, „konyhára valókat" hoztak ajándék gyanánt a lakodalmas házhoz: 1 kupa lisz­tet vászonzacskóban, amelyet a liszt kiöntése után visszaadtak; 8-10 tojást, amelyet a liszt közé raktak szállítás közben; 1 cserépbögre, csipor zsírt, amelyet a tűzhely: kályha, föttő, régebben palakten szélére raktak, hogy felolvadjon, vagyis kiönthető és a csipor visszaadható legyen; kb. 1 literes füles cserép vagy bádogfazék, kantáros fazék tejet, amelyet szintén kiöntötték, és a kantáros fazekat visszaadták; fél kiló cukrot, fél kiló rizskását; 1 üveg szilvából, eperből vagy erdei gyümölcsből főzött lekvárt. A legközelebbi rokonok, szomszédok, komák hoztak egy-egy tyúkot, vagy más baromfit (kakast, libát, pulykát). A tyúkot élve adták át a lakodalmas ház gaz­dasszonyának, aki becsukta a többi majorság mellé a major ságpajtába. A háziak na­gyon számontartották, hogy ki hozott ajándékba tyúkot, libát, pulykát, mert évek múlva, amikor az ajándékozó vagy leszármazottja rendezett lakodalmat, illett viszo­nozni. A XX. század közepén egy-egy varsági lakodalmas háznál kb. 15 tyúk húsát használták föl az ünnepi húsleves főzéséhez. A konyhára valókat a XX. század közepén legtöbben szőtt átalvetőben, taris­nyában, karkosárban, ún. komámasszony kosárban szállították a lakodalmas házhoz. Minden meghívottat, aki fölkereste a lakodalmas házat abból a célból, hogy főzni­való ajándékot hozzon, a házigazda vagy a felesége megkínált egy szelet kaláccsal és egy pohár pálinkával. Egy szelet kalácsot beletettek az egyik visszaadott edénybe is, hogy az ajándékozó hazavihesse a családjának. Csütörtökön újra kenyeret és kalácsot sütöttek, elsősorban a hétfői lakodalom részvevői, vendégei számára. Pénteken sütemények, kalácsok készültek. Szombaton az asszonysereg a meghívott, felbérelt lakodalmi főzőasszony irá­nyításával, felügyeletével tyúkokat vágott, forrázott, „pucolt", bontott, zöldségeket

Next

/
Thumbnails
Contents