Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

tisztított. A férfiak vágták a nagyobb állatokat: juhot, sertést. Módosabb helyeken előfordult a borjúvágás is. Vasárnap, a lakodalom előtti napon, előkészítették a terepet a vendégfogadásra. Kihordták a lakodalmas ház legnagyobb szobájából a fölösleges bútorokat. Asztalo­kat, padokat szerkesztettek a csűrben. Zöld ágakkal, krepp papírszalagokkal díszítet­ték föl a ház kapuját. Az 1950-es években, amikor néha nem lehetett krepp papírt kapni, gyapjúfestékkel kádakban pirosra és zöldre festettek zsindelyfaragáskor ke­letkezett hosszú forgácsokat, és azokkal díszítették a ház kapuját, kerítését. A zöld ágakból szerkesztett magasan ívelő „díszkapu" közepén, deszkalapon, kartonpapíron felirat díszelgett. A menyasszonyos háznál ez a szöveg került a kapu fölé kívülről: Isten hozott, belülről: Isten veled. A vőlegényes ház kapuja fölött ezt olvashatta az érkező menyasszony: Isten hozott kedves párom. A vasárnapi előkészületi teendők közé tartozott a lakodalmi edények: tányérok, tálak, kanalak, villák, merőkanalak, esetleg a lakodalmi abroszok összegyűjtése ro­konoktól, szomszédoktól. Aki edényt vagy evőeszközt adott kölcsön, megjelölte a magáét, hogy a lakodalom után könnyű legyen felismerni. Az egyik család tányér­jainak aljára például két piros viaszcsöppet csöppentettek. Egy másik család vonal­kákat reszelt a kölcsön adott tányérjai, táljai aljának peremére. A lakodalom előtti vasárnap, amikor otthon csúcsaira hágott a lakodalmi elő­készület, a fiatal pár elment a misére. Meggyónt, megáldozott és meghallgatta a har­madik hirdetést. Aki a hozzátartozói közül gyónni, áldozni akart az esküvő előtt, ugyancsak elment a vasárnapi misére. (A XX. század utolsó harmadában, a misés esküvők elterjedésével jött divatba az a szokás, ami az ezredforduló esküvői alkalmával is megfigyelhető volt, hogy a legközelebbi hozzátartozók, pl. a szülők, keresztszülők az esküvői mise előtt sorba álltak a templom szentélyében a sekrestyeajtó előtt, majd egyenként belépve a sek­restyébe, az ott tartózkodó papnak meggyónták bűneiket, az esküvői mise alatt pedig megáldoztak.) Az ágyvitel A hétfői lakodalom előtti vasárnap délután vitték nagy zajjal és vidámsággal a menyasszony ágyát, staférját a menyasszonyos háztól a vőlegényes házig. Előzőleg a vőlegény portáján rendbehozták, kimeszelték azt a szobát, ahova a menyasszony bútora, staférja került. A meszelésben, a szoba csinosításában résztvett a menyasszony is. A menyasszonyos háznál az ágyvitel előtti napokban összeszedték, utazásra előkészítették a stafért, vagyis a menyasszonynak adományozott bútorokat, lakás­textíliákat, ruhákat, háztartási eszközöket. A stafér egy részét azóta gyűjtötték, szőt­ték, amióta a leány megszületett. Más részét a lakodalom előtt vásárolták kézműves műhelyekben vagy városi boltokban. 1951-ben, amikor a népes Tifán família egyik leány sarjadéka fejhez ment a Tisztás nevű határrészről a Vaskaliba nevű határrészre, az ökrökkel vontatott négy szekérre az alábbi összetételű stafér került föl:

Next

/
Thumbnails
Contents