Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

lánynak. A távozó legényeket a leány kikísérte. Hosszasan nem maradt kint velük, hanem rövid elköszönés, esetleg formális puszi után visszatért a házba. Az utoljára maradt legénytől hosszabban és szívélyesebben búcsúzkodott a kikísérés alkalmával. A Jelzések" fordított irányban is működtek. Előfordult, hogy két-három nagylány is volt a vizitált háznál. Egy ideig nem lehetett tudni, hogy melyik legény, melyik lányhoz jött. A búcsúzáskor azonban minden kiderült. A távozó legény a szobában a szülők előtt kezet fogott azzal a leánnyal, illetve azokkal a leányokkal, akihez, illetve akikhez nem vonzódott különösebben. A kiválasztott leány ebből már tudhatta, hogy a legény az ő kedvéért jött, neki kell kikísérni. A szombat esti vizita végén a leány virágot tűzött a viziták mellyére. A szobabeli beszélgetés alatt a leány plárgónia (muskátli) leveléből és virágjából apró csokrokat készített, amelyeket a vizita végén gombostűvel feltűzött a távozó legények ruhájára. A legszebb csokrot annak a legénynek adta, akihez legjobban vonzódott, illetve, amelyiket már kiválasztott. A legények a szombat este kapott plárgóniacsokrocskával mentek vasárnap a templomba. így egész Varság láthatta, hogy a fiúcska már legénnyé serdült, hiszen csokra van, vizitába. jár. A leány is büszkélkedhetett, amikor virágait több legény mellén is látta. Bosszankodhatott viszont, ha az egyik szombat esti vizitáló mellén más leány virágja virított. Ebből nyilvánvalóvá vált számára, hogy a legény nemcsak hozzá látogatott el, hanem más leánynál is járt vizitában, sőt a másik leányhoz bizonyára jobban vonzódik, hiszen annak a virágját viseli. A bejelentés A viziták sora a bejelentéssel zárult. A legény, amikor elszánta magát a nősülésre, elhatározta, hogy bejelenti szándékát. Fél liter pálinkát vitt magával a lányos házhoz. A vizita végén, amikor a többi legény már elment, elővette a pálinkát és ivásra serkentette a leány apját. Egy-két pohár után megbátorodva előadta a szülőknek, hogy feleségül szeretné venni a leányukat. A szülők figyelmeztették a fiatalokat, hogy jól gondolják meg a dolgot. Megkérdezték a leányt, hogy feleségül mennee a legényhez. Ha igent mondott, tovább pálinkázva megbeszélték, hogy mikor lesz a kérés. A bejelentésnek másnap híre ment a tanyavilágban. Főleg fiatalok terjesztették a hírt. A bejelentés után a népes vizitálások elmaradtak. Jobbára csak a vőlegényjelölt látogatta a vizitáló napokon a lányt. A kérés Kérés-mk a leány megkéretésének, hivatalos eljegyzésének ünnepségét nevezte Varság népe. A kérés-en részt vett az érdekelt legény és leány, a legény apja, anyja, keresztkeresztapja, keresztkeresztanyja, bérmakeresztapja, bérmakeresztanyja, illetve vendéglátóként a leány apja, anyja, vendégként a leány keresztkeresztapja, keresztkeresztanyja, bérmakeresztapja, bérmakeresztanyja. (A lány keresztszüleinek és bérmakeresztszüleinek meghívása az 1960-as évek közepén már divat volt, korábban, 1950 körül el is maradhatott.)