Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

kák, a fonók, a csűrökben rendezett vasárnap délutáni nyári bálák, a bérelt szobákban tartott téli házi bálák, az egész tanyavilág ifjúságát megmozgató kultúrházi bálák, a tanyás határ legkülönbözőbb pontjain tartott lakodalmak. A környező falvak és a szomszédos tanyás területek fiataljaival leginkább a templombúcsúk sokadalmaiban, délutáni és esti vigasságaiban lehetett ismerkedni. Kiváló színteret és alkalmat nyújtott az ismerkedésre a templom, ahol a fiatalok igyekeztek kimosakodva, tisztán, csinosan, a legjobb ruhájukban megjelenni. A legények a hosszadalmas misék alatt is nézegették a lányokat, a misék előtti és főleg a misék utáni beszélgetések pedig kifejezetten az ismerkedést szolgálták. A XX. század közepén, miként korábban is, a varsági tanyák legényei esténként rendszeresen eljártak a lányos házakhoz beszélgetni. A lányok, illetve a lányos családok rendszeres esti felkeresését vizitába járás-rvdk nevezték. A vizita néven emlegetett látogatás a közösség által elfogadott párválasztási alkalomnak számított. A lányok várták, a lányok szülei lányuk jövője érdekében elviselték a vizitáló legények, a viziták vidám látogatásait. Varságon a keddet, a csütörtököt, a szombatot és a vasárnapot tartották vizitáló napnak. Nyáron, vagy dologidőben csak szombaton és vasárnap fogadták szívesen a vizitálókat. Télen, mind a négy vizitáló napon lehetett a lányos házakat látogatni. Nem illett vizitába menni hétfőn, szerdán és pénteken. Ha ezeken a napokon tévedt egy legény a lányos házhoz, „ belopták a zsebébe a mosogatórongyot". A nagyböjti hetek alatt csak szombaton és vasárnap jártak vizitába. Az a legény, aki a böjti vizitákon is szorgalmasan megjelent, számíthatott arra, hogy húsvét másodnapján festett tojásokat kap a lánytól. Nem szoktak vizitába menni újév estéjén. A vizitának illett este nyolcig megérkezni. Ha késve jött valamelyik legény, a lány anyja gúnyosan megkérdezte tőle: „Hó valál te fiam?" A vizitában lévő legényeknek legkésőbb éjfélig el kellett hagyni a lányos házat. Éjfél után nem illett a „lánynál ülni". A párválasztás kezdeti stádiumában tartó legények általában csoportosan jártak vizitába. Előfordult, hogy tizennyolcan mentek be a kiszemelt lány házába. Általában csak a templomi hirdetés előtti időszakban, tehát a párválasztás gyakorlati megtörténte után látogatta a vőjelölt legény egyedül a leendő felesége házát. A vizitáló legények a lányos család tagjaival együtt a szobában padokon, székeken ültek. Vidáman beszélgettek, tréfálkoztak. A lány szülei, akik végig jelen voltak a vizitán, nem kínálták a legényeket sem étellel, sem itallal. Akik megtették, azokat megszólták: Fogják a lányuknak a legényt. A házbeliek bizonyára azt is igyekeztek elkerülni, hogy utólag a megétetés vádjával illessék őket. A vizita ideje alatt a lányos család nőtagjainak, így a meglátogatott leánynak is „kézimunkázni", vagyis varrni, fonni, kötni, szőni kellett. A vizitálókat fogadó leány az árgus szemekkel figyelő legények jelenlétében legtöbbször istirimfit (harisnyát) kötött, gyapjúból hétköznapra, lenkenderből ünnepre. Varrhatott írásos falvédőt, köthetett csütkét, vagyis horgolhatott csipkét. Fonhatott kéziorsóval vagy fonókerékkel (rokkával) gyapjút vagy csöpüt (kenderszöszt). A csoportosan vizitáló legények, esélytelenségüket látva, egyenként, apránként eltávoztak. Az a legény maradt utoljára, aki érezte, hogy tetszik a meglátogatott