Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

és a „menyasszonyos" rokonság együttes kultúrházi vigadozásáról. E kétfajta lakodalomhoz társítható még harmadiknak a XXI. század elején megjelent újmódi, természetesen szintén „közös" vendéglői lakodalom. A „régi"-nek nevezhető és a XX. század utolsó éveiben még néprajzi módszerekkel felidézhető 1940-es évek végi, 1950-es évek eleji „kétszínhelyü" lakodalmak természetesen maguk is sokat változtak a XX. század harmadik negyedében. Varsági kutatásaim során, az ezredforduló éveiben többször előfordult, hogy néprajzi gyűjtés közben egyidejűleg két asszony ült velem szemben: egyikük 1933-ban született és 1951-ben ment férjhez, másikuk 1944-ben született és 1964-ben ment férjhez. Amikor a lakodalomról volt szó, az idősebb asszony részletesen ismertette saját, 1951. évi lakodalmának történéseit. A fiatalabb asszony időnként megjegyezte, hogy az éppen tárgyalt lakodalmi szokáselem 1964-ben már nem létezett, esetleg más volt helyette. Bizony, sokszor adódott eltérés. Az 1951-től 1964-ig eltelt, politikai viharokkal terhes 13 esztendő sok változást hozott. „Közös" kultúrházi lakodalmat valószínűleg az 1970-es évek közepén rendeztek először Varságon. Emlegetnek egy 1976. évi kultúrházi lakodalmat, amelyre talán azért kerülhetett sor, mivel a menyasszony apja a helyi „néptanács" egyik vezetője volt. A kultúrházi „közös" lakodalmak 1980 tájától váltak egyre gyakoribbá, majd csaknem kizárólagosakká. Az 1990-es évek első felében, amikor a varsági hegyi tanyák kutatása céljából többször megfordultam Varságon, legtöbbször kultúrházi „közös" lakodalmakban vendégeskedtem, de egy alkalommal részt vettem csűrbéli lakodalomban is, amelyet a menyasszony családjának „küküllői" lakótelkén rendeztek meg. A varsági lakodalom XX. századi változásait egy hatalmas lakodalom-monográfiában lehetne szakszerűen és alaposan bemutatni. Erre a feladatra a Varság népének vallásos szokásairól szóló könyvben nincs elegendő tér. Ezért mostani írásomban a néprajzi módszerekkel feltárható 1950 körüli „régi" lakodalmat mutatom be, amelynek sok szokáseleme bizonyára több évszázados múltú oroszhegyi hozadéknak tekinthető. Néhány esetben utalok csak az 1950 utáni félévszázad egy-egy lakodalmi divatjára, újítására. A lakodalom alapja az esküvő, a hitlés ceremóniája, amely ősi soron a templomban az oltár előtt zajlik. A XIX. század vége óta létezik Erdélyben kötelező polgári esketés, de azt másodlagosnak, az állam teljesítendő követelésének érzi a varsági ember is. Következésképp, az egyháznak jeles szerep jut a házasságok születésében. A lakodalom szakrális és profán szokáselemei oly mértékben keverednek, hogy szinte elválaszthatatlanok. A szakrális vonások nehezen mutathatók be a profán vonások mellőzésével. Ezért arra törekszem, hogy vallási néprajzi célkitűzésű jelen írásomban az 1950 körüli „régi" lakodalom szakrális és profán vonásokat egyaránt tartalmazó vázlatos, de teljes képét rajzoljam meg. Párválasztás, vizitába járás Bár Székelyvarság népe hegyi tanyákon, szétszórtan élt, a varsági fiataloknak a XX. század közepén ugyanúgy megvoltak az ismerkedési alkalmaik, mint a székely történelmi falvak fiataljainak. Kiváló ismerkedési alkalmaknak számítottak a kalá-