Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

a zöldágsorok és a mögöttük álló hívek sorfala között vonult gyalog a plébániától a templomig. A bérmálási szertartást jó idö esetén mise után a templom előtti térségen tartották. Ha esett az eső, a püspök mise közben a templomban bérmált. A XX. század utolsó évtizedeiben legtöbbször a 14 év körüliek, VII—VIII. osztályosok és középiskolások, ipari tanulók bérmálkoztak. Korábban állítólag előfordult 7-8 éves varsági bérmálkozó is. 1996-ban Varságon 310 személy járult a bérmáló püspök elé. 1947-ben a bérmálást előkészítő Madarász János plébános még nem törekedett ara, hogy bérmálkozói egyforma ruhába öltözzenek. A püspök elé járuló fiatalok olyan ruhába öltöztek, amilyet szüleik ünneplő ruha gyanánt vásároltak, varrattak, vagy varrtak számukra. Ezzel szemben 1996-ban Tankó Géza plébános szorgalmazására valamennyi bérmálkozó székely ruhába öltözött. A székely ruha demonstratív célú bérmálási egyenöltözetté válása hosszú folyamat eredményeként valósult meg. A visszaemlékezések szerint az 1970-es évek közepén a bérmálkozók többsége már székely ruhában vett részt a szertartáson. A XX. század második felében vérrokon és nem vérrokon egyaránt lehetett bérmakeresztszülő. Idősebb varságiak úgy tartották, hogy testvér és keresztszülő lehetőleg ne vállalkozzon bérmakeresztszülőségre. A fiúk keresztapát, a lányok keresztanyát választottak. A bérmáláskor közreműködő keresztszülő házastársát, függetlenül attól, hogy a bérmáláskor már a tényleges bérmaszülő felesége vagy férje volt-e, keresztanyának és keresztapának szólították. Ha valaki beszélt a bérmakeresztszüleiről, akkor a keresztkeresztapától és a keresztkeresztanyától a bérmakeresztapa és a bérmakeresztanya szóösszetételek alkalmazásával különböztette meg őket. PÁRVÁLASZTÁS, LAKODALOM Módszertani kérdések: nehézségek, ellentmondások A téma bemutatása előtt elkerülhetetlen néhány fontos módszertani kérdés tisztázása. Ezek a módszertani nehézségek elsősorban abból adódnak, hogy a lakodalom szokásvilága többszöri, gyökeres változáson ment át a XX. század második felében. Melyik lakodalmat mutassa be a szerző ebben a könyvben, amely tulajdonképpen nem a lakodalomról szól? Az 1950-est? Az 1980-ast? A 2000-est? Alig hasonlítanak egymásra. Az a közös bennük, hogy vidám résztvevőik egy-egy fiatal pár házasságkötését ünnepelik. Az ünneplés módjai azonban fölöttébb különböznek. A másik módszertani nehézség abból származik, hogy ez a könyv Székelyvarság népének vallási szokásairól szól, a lakodalom viszont vallási vonatkozásai ellenére nagyon profán szokásként él a közgondolkodásban. Az emberei élet fordulóinak sorából viszont a lakodalom semmiképpen nem hagyható ki. A változások hatására a XX. század második felében alapvetően kétféle lakodalomról beszélhetünk: 1. a két násznép, a „vőlegényes" és a „menyasszonyos" rokonság térben elkülönülő külön vigadozásáról, ami „régi"-nek nevezhető, és a XX. század közepe előtti idők félé mutat. 2. az ún. közös lakodalomról, a „vőlegényes"