Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

II. EGYÉN ÉS KÖZÖSSÉG A VARSÁGI HEGYI TANYÁK TÁRSADALMÁBAN

bítani. Az 1990-es években a néprajzkutató sok olyan idős gazdával beszélgethetett Varságon, aki 1950 táján nősült, majd földet vett és tanyát épített. Varságon megtehették a fiatal házasok az 1950-es, 1960-as években, hogy földet vettek és tanyát alapítottak, mivel a havasokban nem jöttek létre tsz-ek. Fennmaradt a családi munkaerőre alapított kisgazdaság. Másrészt az oroszhegyieknek még mindig voltak varsági földjeik oroszhegyi kicsi házzal, csűrrel, amelyeket a nagy távolság és a rossz közlekedési viszonyok miatt egyre nehezebben hasznosítottak és ezért szívesen eladtak. így az oroszhegyi maradék birtokok a XX. század közepén gyakran váltak az új tanyákat létrehozó varsági fiatal házasok élettereivé.

4 Meg volt tehát a lehetőség arra, hogy a tanyai családok fiúgyermekei házasságkötésük után sorban elhagyják apjuk házát, gazdaságát, és saját tanyát építve önálló gazdaságot teremtsenek. Az ősben, az apai házban rendszerint a legfiatalabb fiúgyermek maradt. Rá várt az idős szülők tartása, gondozása, eltemetése. Bármennyire is törekedtek a varsági fiatal férfiak arra, hogy nősülésük után önálló gazdaságot, saját tanyát szerezzenek, átmenetileg legtöbbször kénytelenek voltak feleségeikkel együtt szüleik bennvalóján lakni és szüleikkel egy kenyéren élni. Ez az átmeneti időszak néhány hónaptól néhány esztendeig is eltarthatott. Rendkívüli esetekben 10-20 évig is együtt élhettek a család különböző nemzedékhez tartozó házaspárjai. A gazda házaspár és felnőtt, házas gyermekeik tartós együttélésének családi keretét a magyar néprajztudomány a nagycsalád

5 szóval jelöli. Bár a XX. századi varsági közvélekedés a felmenőiktől és testvéreiktől külön élő, gyermekeiket önálló háztartásban nevelő házaspárok családformáját, az ún. kiscsaládot tekintette ideálisnak és követendő eszménynek, akadt példa Varságon a több vérrokon házaspárt összefogó nagycsaládra is. Fentebb már szó esett Varság katolikus népének 1927 elején készített és az 1926. évi állapotokat tükröző lélekösszeírásról. A lajstromból megállapítható a számba vett családok lélekszáma és korösszetétele. Azokban a családokban, ahol 912 fő lakott együtt, és a családtagok közül 4-6 fő 16 éven felülinek, vagyis felnőttnek számított, előfordulhatott a nagycsaládi forma. 1931-ből fennmaradt a varsági kepefizetők lajstroma, amelyben általában a családfők nevével jelezték a családokat, háztartásokat.

6 A névsorban azonban efféle megfogalmazások is találhatók: „Balázs János fiával", „Bálint Jakab János fiával", „Bálint P. Mózes fiával", „Tamás István Márton fiával", „Tamás Gy. János vejével" stb. Feltételezhető, hogy ezek a „fiával", „vejével" típusú jelölések nagycsaládokat takartak. Mindkét varsági összeírás apró számolási bonyodalmaktól függően, 280 körüli családot vett számba. A családlétszám, a családbeli felnőtt létszám, valamint a „fiával", „vejével" jellegű bejegyzések alapján a 280 varsági család közül körülbelül 20 családról feltételezhető, hogy 1926-1931 táján nagycsaládi formában élt. Miként fentebb példaként idéztem, az 1931. évi kepelistán szerepelt az egyik háztartás jelölésére a „Tamás Gy. János vejével" megnevezés, amely mögött nagycsaládot gyaníthatunk. Néhai Tamás Gy. János a 48-as számú sólyomkői tanya tulaj4 Vö.: BÁRTH János 2001/a. 193., 195. 5 FÉL Edit 1944.4-19. 6 VAPI. Egyháztanácsi jkv. I. köt. (1902-1927). Betétlapok.