Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
II. EGYÉN ÉS KÖZÖSSÉG A VARSÁGI HEGYI TANYÁK TÁRSADALMÁBAN
donosa volt. Nagy kutatói szerencsének mondható, hogy ezt a sólyomkői tanyát varsági tanyakutatásaim során 1992. május 18-án és 19-én felmértem. 7 A két napos terepmunka során alkalmam volt a tanya tulajdonosával, az 1923-as születésű Bálint Györgyné Pál K. Eszterrel hosszadalmasan beszélgetni távoli hajléka múltjáról, életéről. A beszélgetés során többször szóba került, hogy a tanya évtizedeken át, különösen 1940 és 1960 között egy többgenerációs nagycsaládnak adott otthont. Ily módon Tamás Győri János hajdani családja esetében egy régi néprajzi jegyzet szövegének felhasználásával, néprajzi módszerrel bizonyítható lett, ami a szűkszavú leltári forrás, az 1931. évi kepejegyzék „vejével" típusú családjelölése révén gyaníthatóvá vált. A Sólyomkő 48. számú tanya alapítója Tamás Gy. János Oroszhegyről származott Varságra. A családi hagyomány szerint mezőpásztor volt, akit a nép fogadott meg a határ őrzésére. Mindez valószínűleg még oroszhegyi lakos korában történt. Értett a kerekes mesterséghez. Varságra kerülve szekérkerekeket csinált a varságiak számára. Készített csebret, kádat is. Sólyomkői házának alsó szintjén, az alsóházban műhelyt alakított ki magának, amely 1992 tavaszán még tele volt különböző famegmunkáló szerszámokkal. Tamás Gy. János, akit egyébként a varsági nép csak Győri János néven emlegetett, fiatal korában tréfára hajlamos, vidám székely ember volt. A családi emlékezet számon tartotta róla, hogy egyszer kedves ijesztgetés gyanánt felesége alól puskával kilőtte a puliszkafőző üstöt. 1960 táján halt meg 82 éves korában. Sólyomkői tanyáját fiatalon, a XX. század első éveiben építette. Feleségét Dénes Ágnesnek hívták. Leányuk Tamás Gy. Mária 1904-ben már a sólyomkői új tanyában született és 1971-ig élt. A Sólyomkő 48. számú tanya történetének fontos vonása lett, hogy a telephely Tamás Győri János után leányágon Öröklődött és sorozatban vők birtokolták. Tamás Gy. János 1904-ben született leányát, Tamás Gy. Máriát Pál K. Imre vette el, aki a fehérnépre reá szállt, vagyis vőnek jött a házhoz. 1923-ban neki is leánya született, Pál K. Eszter, aki 1940-ben Bálint György felesége lett. Bálint György, ugyanúgy, mint húsz évvel korábban az apósa, reá szállt feleségére, vagyis vőnek ment a sólyomkői tanyára. Az 1920-as évek elejétől az 1960-as évek tájáig mindig több vérrokon házaspár élt együtt a 48. számú sólyomköi tanyaházban. Az 1920-as, 1930-as években Tamás Győri János és felesége, Dénes Ágnes, valamint leányuk, Tamás Győri Mária és férje Pál K. Imre együttélése jelentette a családközösséget. 1940-ben, amikor a második nemzedéknek számító házaspár leánya, Pál K. Eszter férjhez ment a vőnek jött Bálint Györgyhöz, a nagycsalád kibővült, három házaspárt összefogó családközösséggé vált. 1940 és 1960 között három házas férfi lakott a házban: 1. az Öreg gazda: Tamás Győri János, 2. a fiatalabb gazda, az öreg gazda veje: Pál K. Imre, 3. az öreg gazda unokaveje: Bálint György. A ház lakói egy kenyéren éltek. Egy asztalnál ettek. Éjszakánként a nagyobb szobában a legidősebb házaspár aludt. A legöregebb asszony, Dénes Ágnes halála után, az 1950-es években Tamás Győri János vénemberként 7 BÁRTH János 2001/a. 199., 214.
