Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

Pogányt vittem, keresztént hoztam, Béfogadják-é? A házbeliek kórusban válaszolták: Bé. A háznál lakó nagymama nyúlt először a gyermekért. Letette a bölcsőbe. A keresztelő napján nem öltöztették át. Az a ruha maradt rajta estig, amelyben megkeresztelték.

206 A keresztelői ebéd Varságon egy átlagos anyagi helyzetű családban az emlékezettel elérhető időben 20-25 fős keresztelői ebédet tartottak. Tavasztól őszig legtöbbször a csűrben terítettek, miként a lakodalmak alkalmával is. Télen a legnagyobb szobában rendezték meg a keresztelői ebédet. A fölösleges bútorokat, főleg az ágyakat kivitték. A bakokra, kecskékre deszkából, deckából rakott asztalokat a falak közelébe állították U alakban, hogy a szoba közepén lehessen járni. Olyan portákon, ahol két lakóépület állt, pl. a nagy lakóház mellett volt egy kicsi ház is, a kisebb épületet kiürítették, és ott ebédeltették meg a vendégeket. A keresztelői ebédre általában a következő vérrokonokat, műrokonokat és ismerősöket hívta meg a keresztelőt rendező kisgyermekes házaspár: a keresztelt gyermek mindkét nagyapját és nagyanyját, akik egymásnak apatársai és anyatársai voltak; a gyermek keresztanyját és keresztapját, a kereszteltető házaspár új komaasszonyát és komáját; a keresztapa és a keresztanya szüleit, vagyis az öregkomákat és az öregkomaasszonyokat; (ha volt), a második keresztapát, keresztanyát és a szüleiket; ha nem az első gyermeket keresztelték, akkor az előző gyerekek révén tisztelt komákat és komaasszonyokat; esetleg a legközelebbi két szomszédot kétfelől. Ha nagyon ki akart tenni magáért a kereszteltető házaspár, akkor meghívták a Varságon vagy közelében élő testvéreiket is. Nélkülük azonban megvolt a keresztelői lakoma. A felsorolásból is látható, hogy elsősorban nem a vérrokonok voltak a keresztelői ebéd központi alakjai, hanem a komásodás révén műrokonná vált személyek. A keresztelői ebéd legjellemzőbb fogásainak a XX. század második felében a következő ételeket tekintették: 1. tokány (marha vagy juhhúsból) 2. majorságleves (tyúkhúsleves) 3. tészta (sütemény) 4. sült (juh, marha vagy sertéshús sütve) A fogások fentebb bemutatott hagyományos sorrendje emlékeztet a lakodalom fogásinak sorrendjére. Különösen figyelemre méltó a tokány elsősége és a leves második helyre szorulása. A lakodalommal ellentétben, ahol a fogások között hosszú, néha egy-két órás szünet volt, amit tánccal, énekléssel, beszélgetéssel töltöttek ki, a keresztelői ebéden a fogások lényeges időtartamú étkezési szünetek nélkül követték egymást. Az ebéd köményes pálinkával kezdődött, az ételekhez ízlés szerint pálinkát vagy bort ittak. Kalács az étkezés előtt és után egyaránt volt az asztalon. Vö: a régi keresztények egy hétig viselt keresztelői ruhájának adatával. MIHÁLYFI Ákos, 1926. 73.