Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI
sekrestye felől indulva megkerülte az oltárt. (Természetesen a régi főoltárt, mivel akkor még nem létezett a szembeoltár!) Az asszony végigjárván az oltárkerülő utat, térdet hajtott az oltár előtt, majd miközben a pap visszatért a sekrestyébe, gyermekével együtt kivonult a templomból. Bármilyen messze lakott, gyalog ment hazáig. A XX. század utolsó évtizedében a keresztelőt általában a szülés után hat héttel tartották. Az anya is elment a keresztelőre. Amikor befejeződött a keresztelés szertartása, az anya átvette a gyereket a keresztanyától. A pap rövid áldást mondott fölöttük, avatás gyanánt. A visszaemlékező idősebb varságiak szerint hajdan voltak olyan nők, akik nem mentek el a templomba avatásra, de mivel szükségét érezték, hogy megtisztuljanak, papi közreműködés nélkül, maguk próbáltak kiszabadulni. így cselekedtek azok a menyecskék, akik nem szorgos templomba járó családban éltek. Előfordult, hogy rájuk szólt az anyósuk: Menj, kerüld meg a templomot a bubával! Közben imádkozzál! Az is ér annyit, mint a pap ceremóniája. Ezt az utat választották a leányanyák is, akik el akarták kerülni a pap dorgálását bitang gyermekük születése miatt. Tehát, akik nem akartak templomi avatáson részt venni, gyermeküket kézben fogva, magukban imádkozva, balról jobbra megkerülték a templomot. Úgy érezték, hogy ezáltal kiszabadultak. 201 A biztos siker érdekében egyesek délben járták körül a templomot, amikor éppen szólt a harang. A pacita A szülés utáni hetekben komaasszonyai, rokonai, barátnői, szomszédasszonyai élelmiszereket vittek a gyermekágyas asszony számára. A szokás a XX. század végén is élt. A gyermekágyas asszonynak vitt ételt pacitának nevezték. Tudtak róla, hogy más székely területeken pacita helyett radinát mondanak. Egyesek próbálták is terjeszteni a radina szót, de a varságiak kitartottak a pacita mellett. Az olyan fiatalasszony, aki kettesben élt férjével egy házban, kész főtt ételt kapott a pacitervi vöktől. A legtöbb háznál azonban lakott, vagy a szülés után tartózkodott idősebb asszony: anya, anyós, nagymama, aki segített a gyerekágyas asszonynak főzni. Ezért általában nem főtt ételt vittek pacitakérú, hanem főzéshez való nyersanyagokat. A pacitát egyrészt szőtt tarisnyában, másrészt mogyoróvesszőből kötött karkosárban, komámasszony kosárban szállították. A pacitavivő asszonyt sokan megnézték. Beszédtéma volt a tanyaházakban, hogy ki, mikor, mit és hogyan visz a gyermekágyas asszonynak. Ezért a komámasszony kosarat, masinafonalból szőtt, gyapjúfonallal színezett, piros csíkos, dekoratív kosárterítővel kellett letakarni. A tarisznyát is igyekeztek úgy megválasztani, hogy tiszta, használatlan vagy alig használt legyen. A pacitát nem vittük bolondul vallotta kérdésemre egy idősödő varsági asszony. A tarisnya egyik felébe rakták a boltban vett egy üveg bort, másik felébe az egy üveg pálinkát. A két üveg közé került a formábali kalács, amelyet formában, Vö.: a kereszt megkerülésével elért kiszabadulás csíkszentdomokosi adataival. BALÁZS Lajos 1999. 251-256.
