Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

vagyis hosszú, keskeny tepsiben sütöttek. Lehetett üres, vagy mákos. Előfordult, hogy három ágból fonták. Komámasszony kosárba tették a levágott és tollaitól megtisztított tyúkot, a tésztát, a laskát és a zőcséget. Tészta alatt süteményt értettek, leginkább sima vagy krémmel fölcsavart piskótát és lekvárral kent rácsos tésztát. Laskának a levesbe való tésztát nevezték. Ez lehetett hosszúra vágott laska, zabszem laska vagy bordás laska. A bordás laskát a szövőszékhez való bordán, vagy külön e célra faragott orsóhegyen, ósóhegy'én sírítették. Az összefoglaló zöcség szóval a megtisztított sárgarépát (murkot), karalábét, petrezselymet, zellert (cellerf) jelölték. Mindezeket a komaasszony vitte. Nemcsak a frissen született gyermek keresztanyja, hanem azok a komaasszonyok is, akik a gyerekágyas asszony többi gyermekét keresztelték. Más asszonyok, pl. rokonok, szomszédok kevesebbet is vihettek. Például egy szomszédasszony egy tányér süteménnyel és fél liter pálinkával is elmehetett látogatóba. A frissen született gyermek tényleges keresztanyjára hárult a feladat, hogy legtöbb alkalommal vigyen pacitát, és minden paci'tavitelkor bőven csomagoljon a tarisznyába és a kosárba. Az újdonsült komaasszonynak varsági felfogás szerint ötször, azaz ötves'én illett megjelenni pacitávú keresztgyermeke anyjánál. Az ötödik alkalom egybeeshetett a keresztelővel. Tyúkot kétszer vártak el tőle: a második és az ötödik pacita alkalmával. Amikor legelőször ment étellel leendő komaasszonyához, tyúk helyett kész köménymag levest is vihetett két literes cserépfazékban vagy füles kan táros fazékban. A gyermekágyas háznál a süteményből és a pálinkából keveset visszaadtak a pacitavi vőnek, hogy hazafelé tartva megkínálhassa a szembejövőket. A járókelők ugyanis a komaasszony kosárról látták, hogy akivel éppen találkoztak, pacitában járt. Elvárták a kínálást. Volt, aki el is játszotta, hogy valami baja van, amelyen csak egy falat süteménnyel és egy korty pálinkával lehet segíteni, például hangosan jajgatott: Jaj, fáj a hasam! Akkor hagyta abba a betegség színlelését, amikor részesült a pacita maradékából. A keresztelés A XIX. század második felében, amikor Varságon még nem volt templom, és pap ritkán fordult meg a havasban, a hegyi tanyákon született gyermekeket szekérrel vagy szánnal az anyafaluba, Oroszhegyre vitték keresztelni. Az oroszhegyi keresztelések emléke a XX. század végére meglehetősen elhomályosodott. Jobbára humoros történetek utalnak rá. Emlegetik, hogy annak idején, amikor szánnal vitték a varságiak a havasi gyermekeket Oroszhegyre keresztelni, bizony előfordult, hogy az intenzív pálinkázgatástól megrészegedtek. Nagy jókedvükben elvesztették a csergébe csombolyított bubát. Jócskán vissza kellett jönniük az erdőben, mire megtalálták. A XIX-XX. század fordulója táján az oroszhegyi káplán időközönként megfordult Varságon, és az iskolában misézett. Ilyen alkalmakkor, ha szükség volt rá,