Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY

tálja a szálláshelyre ért, a kövesúton érkezett varsági szekerek már a szállásként használt csűr udvarán álltak. Szombaton reggel, jó korán, a varsági búcsúsok a kegytemplomhoz vonultak. Onnan kikerültek a Kis-Somlyó hegy felé. A Jézus hágaján, a kálvária területén stá­ciókat jártak. A keresztútj árast elvégezve felkapaszkodtak a Szálvátor-kápolnához és a Szenvedő Jézus kápolnájához. Előbbi mellett megcsodálták valamelyik remetét, utóbbiban térden csúszva haladtak, és csókolgatták a híres Jézus-szobor lábait. A hegyről levonulva a kegytemplomban misét hallgattak, majd a borvízkútnál letele­pedtek a gyöpre és komótosan megreggeliztek. A nap további részében a kegy­templom táján tartózkodtak. Részt vettek a hivatalos egyház szertartásain: miséken, körmeneteken. A fiatalok felkeresték a búcsú vidám vásári részét is, ahol ringlis­pileztek, búcsúfiát vásároltak, sétáltak, nézelődtek, udvaroltak. Vasárnap reggel a búcsúsok összecsomagolták holmijukat. Amit nélkülözni tudtak belőle, azt felrakták a szekerekre. Elhagyták szálláshelyüket. A kegytemp­lomhoz vonultak. Onnan ismét kikerültek a Jézus hágajára, ahol keresztutat jártak. Leérve a Kis-Somlyó hegyről, misén vettek részt. A borvízkútnál megreggeliztek, majd újra a kegytemplom elé vonultak. A templom közelében álló keresztnél bú­csúztak. Az Isten veled anyánk, most már el kell mennünk... kezdetű fájdalmas búcsúének harsogása közepette, sorba rendeződve, sírdogálva elindultak a Szék útján Varság felé. A vasárnap délelőtt útra kelt varsági búcsús sereg vasárnap este ért a desági tanyák közé. Ott egy ismerős tanyai gazda csűrj ében aludtak a búcsújárók. Hétfőn reggel korán keltek, hogy a pünkösdhétfői nagymise kezdetéig hazaérjenek Var­ságra. A varsági búcsúsok Deságból indulva hétfőn 9 óra tájban érték el a varsági határt. Major Antalék Küküllő mellett álló háza tájékán megálltak. Pihenőt tartottak. A Küküllő vizében, a marton állva és hajlongva megtisztálkodtak. Ruhájukat meg­igazították. A lobogókat felakasztották rúdjaikra. Énekszóval, ünnepélyességgel haladtak a Küküllő, majd a Varság pataka mellett. A szerpentinen fölfelé gyalo­golva a fövenyes gödörnél találkoztak össze azokkal, akik processióval a templom­ból a fogdásukra indultak. Az otthoniak is hoztak egy három szárú bordó lobogót, mivel annak idején kettő efféle lobogója volt a templomnak. A régebbivel járták meg Somlyót, az újabbal mentek a hazaiak a búcsújárók elé. A két menet talál­kozásakor a lobogókat háromszor meghajtották egymás felé. A fogadók beálltak a búcsújárók menetébe. Együtt, harangzúgás közepette közelítették meg a templomot. A harang szava a nagymisére való beharangozást is jelentette. A búcsúsok, a foga­dók és a templomnál gyülekező többi ünneplők együtt vettek részt a pünkösdhétfői nagymisén. Mise után a búcsúsok hozzátartozóikkal hazamentek a házukba, és hosszasan mesélték az öt napos „világjárás" élményeit.

Next

/
Thumbnails
Contents