Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)
IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY
Tamás Sándor tanyája a sólyomkői harangláb szomszédságában állt. így nem okozott számára nagy gondot és fáradtságot a rendszeres harangozás. Házasságkötése, vagyis 1977-óta végezte a harangozói teendőket. Előtte hosszú évekig apja, Tamás Péter harangozott. Még előbb, az 1930-as, 1940-es években Duka András volt a sólyomkői harangozó. Mindhárman sólyomkői lakosként tanyájukon gazdálkodtak. A harangozást a gazdálkodás mellett kiegészítő tevékenységként végezték. A sólyomkői harangozó kiválasztásába a plébános nem szólt bele. A varsági egyháztanács szinte a sólyomkőiek magánügyének tekintette, hogy kivel harangoztatnak. Amikor szükség volt rá, a nép gyűlést tartott a sólyomkői iskolánál, és ott választották meg a harangozót határozatlan időre. 155 A XX. század végén még élt az emléke annak, hogy a sólyomkői harangozó a lakosságtól gabonabért kapott. Duka András maga járt körbe a tanyákon zsákkal, és szedte össze a kupákat, Sólyomkőn, Küküllöben, valamint 1938 és 1952 között Forrásköze déli felén is. Tamás Péter harangozóságának első felében, az 1950-es években még gabonát adtak a családok a sólyomkői harangozónak. Tamás Péter a feleségével gyűjtette össze a kupákat. 1960 után történt a nagy változás. A kupák mellőzésével a sólyomkőiek áttértek harangozójuk pénzbeli fizetésére. A XX. század végén is pénzt adtak a családok a sólyomkői harangozásért. Az összeget az infláció miatt 2-3 évenként változtatták. 2001-ben családonként 50 000 lej volt a tarifa. Az emberek maguk hozták el a harangozói járandóságot a harangozó tanyájára. A legszorgalmasabb fizetők már év elején átadták a pénzt. Néhány ház népe 2-3 évig is tartozott, ami inflációs időben nagy veszteséget jelentett a díjazottnak. A sólyomkői harangozó 2000 táján körülbelül 50 családtól remélhetett pénzfizetést Sólyomkőről és Nagykútpatakáról. Elődei régi panaszával adta elő e sorok írójának, hogy Küküllő népe ismét nem neki fizetett, pedig a küküllőiek a sólyomkői harang szavát hallják. A XX. század végén a sólyomkői harangozó tennivalói közül az alábbiak számítottak a legfontosabbnak: - Napi rendszeres harangozás - A harangláb rendben tartása, felügyelete - Halottra harangozás - Vihar elleni harangozás - Halottak napján a temetői mise előkészítése, a vele kapcsolatos harangozás - A lobogók és zászlók tisztán tartása - A harangláb környékének kaszálása - Kaszálás a temetőben. A varsági egyháztanács - ismereteim szerint - egy alkalommal méltatta figyelemre a sólyomkői harangozóválasztást, 1977. január 30-án. A jegyzőkönyv szerint ekkor ismét Tamás Pétert választották meg harangozónak. A valóságban a fia, Tamás Sándor lett a harangozó. Az ellentmondás az írásbeli és a néprajzi adat között csak látszólagos. Varság történetében többször előfordult, hogy fiatal harangozóért az apja vállalt garanciát, mégpedig úgy, hogy az apa kötött szerződést, de a fia dolgozott. így történhetett 1977-ben Sólyomkőn is. - VAPI. Egyháztanácsi jkv. II. köt. (1927-1977). 189. p. - 1977ben már nem esett szó kupákról. A sólyomkői haangozónak 45 lejt fizettek a családok.
