Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

IV. KULTUSZ ÉS KÖZÖSSÉGI HAGYOMÁNY

(Mindkét harangozó kötelezettségeit itt, a Harangozó című fejezetben csak vázlatosan soroltam föl, mivel a harangozói teendőkről bőven esik szó a Haranglábak, harangok, a Templom, a Halál, virrasztás és a Mágikus baj elhárítás... című fejezetekben!) A ministránsok A XX. század első két harmadában a latin misék korában, a pap mellett legtöbbször két liturgikus ruhába öltözött nagyobbacska fiúgyermek végezte az oltárszolgai teendőket, akiket az egyház ministránsoknak, a varsági nép pedig minisztrásoknak nevezett.

156 A ministránsokat a plébános választotta ki a legértelmesebb, legjobb magaviseletű varsági fiúgyermekek közül. Betanításukat is a pap végezte. A XX. század közepén még kitüntetésnek számított, ha valamelyik gyermek ministráns lehetett. A havasi tanyai gyermekek számára nagy feladatot jelentett a ministránsság, hiszen a régi liturgia szerint a pap latin mondataira időnként latin szövegeket kellett válaszolniuk. Többször hordozták a misekönyvet az oltár egyik feléről a másikra. A legünnepélyesebb pillanatokban megrázták a csengőt. Amikor szükség volt rá, a pap elé adták a bort és a vizet. Magabiztosan kellett mozogniuk az oltár tájékán, annak tudatában is, hogy több száz ember figyeli minden mozdulatukat. A XX. század utolsó évtizedeiben az új liturgia, a magyar mise térhódításával a ministránsok száma megnövekedett, feladatuk viszont némiképpen csökkent. Szentélybeli jelenlétük és körmenetbeli részvételük inkább jelképes szerepléssé vált. A XX. század utolsó éveiben a varsági templom sekrestyéjében rendszeresen vezettek egy füzetet, amelybe a ministránsok beírták ministrálással szerzett pontjaikat. Ha misén, vagy vecsernyén ministráltak, egyaránt egy-egy pontot szereztek. Év vége felé a pontokat összeszámolták. Akik a legtöbb pontot szerezték, pontjaik arányában santusosként vagy vidimuszként részt vehettek a házszentelésen, ami némi jövedelemszerzési lehetőséget jelentett. (Vö.: a Házszentelés című fejezettel!) A hagyományos ministránsöltözet színe igazodott a pap által viselt liturgikus ruha színéhez. Amikor a hagyományos ministránsruha kiment a divatból és elterjedt a földig érő fehér ministránsöltözet, a ministránsok derekára kötött öv színe igazodott a pap ruhájának színéhez. A ministránsok öltözködését felügyelő harangozó gondosan ügyelt az övek színének helyes megválasztására. Az egyháztanács Az egyházközség, erdélyiesen szólva a megye vezetőtestületét a XX. században egyháztanácsnak nevezték.

157 Az egyházközség működését érintő átlagos súlyú kérdésekben az egyháztanács döntött. Az igazán nagy horderejű ügyekben azonban a teljes megyegyűlés, a 24. életévüket betöltött férfi megyetagok összejövetele határozott. A régies megyegyűlés kifejezést a XX. században az egyház igyekezett fiA ministránsokról általában: MlHÁLYFl Ákos 1933. 447-448. - A ministránsok teendőiről: POKORNY Emánuel 1901. 110-113. Az egyházközség, egyházközségi gyűlés, és az egyházközségi tanács (egyháztanács) fogalmára: ÖNKORMÁNYZATI SZERVEZET 1871. 32-39. - SZABÁLYZAT 1944.