Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)

A keceliek élettere

fizetni tudókéra. Nem törődtek azzal, hogy a közfelfogás szerint a bérelt puszta földje jár a földes gazdának, ha igényt tart rá, és e birtokjogból nem szoríthatja ki a gazdagabbak többletfizetése. Valószínűleg más alkalmakkor és más pusztán is voltak viták a köznép és a bírák között. Erre utal a tanácsi jegyzőkönyv egyik feljegyzése 1804-ből a harkai „ellenállás"-ról: „Sajdik Mihál, Rákóczi István és János Harkai pusztán való nép lázításokért a szénagyűjtés alkalmatosságával, mellett végben vittek, kemény botozásokra ítéltettek, ... hogy ha tsak még legkisebb nyakasság reájok találtatik dufla büntetéssel fenyegettetnek meg".

Mivel a bérbe vett pusztákat Kecel vezetői a teleknagyság arányában osztották ki a keceli telkes jobbágyoknak, a zsellérek nem részesedtek belőlük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy zsellérek ne dolgoztak volna Ökördin vagy Harkán. Egyes telkes jobbágyok ugyanis feléből vagy más szolgáltatás fejében kiadták zselléreknek a pusztai földjeiket és kaszálóikat.

A XVIII. század közepén az akasztóiak még úgy bérelték Ácsot, hogy ott viszonylag kötetlen földhasználatot valósíthattak meg. Erre gyanakodhatunk az 1755. évi ácsi határper néhány tanúvallomásából. A keceliek valószínűleg „kimaradtak" az ilyen jellegű földhasználatból, hiszen ők jobbára csak az 1770-es évek közepétől bérelték Ökördit és Ács részét, amikor már kötöttebb földhasználati formák divatoztak a bérelt pusztákon is. A XIX. század első feléből igazolható, a XVIII. század utolsó harmadában pedig feltételezhető, hogy a pusztákat három nyomásra osztva művelték a keceliek. Ez volt a földesúr érdeke és talán az előírása is. 1833-ból ismerünk egy részletes utasítást, amely a pusztabérletek rendjét szabályozta a kalocsai uradalomban. Valószínű, hogy a tiszttartói utasítás a meglevő gyakorlaton alapult, azt rögzítette, és esetleg néhol szigorította a feltételeket. Ebben az utasításban olvashatjuk, hogy az árendások a bérelt pusztákat kötelesek három nyomásban művelni: egyikben őszit, másikban tavaszit termelni, a harmadikat pedig ugarnak hagyni. Az ugart nem vethetik be. A három nyomás alkalmazására azért is felhívták a figyelmet, mivel az utolsó évben, a bérlet lejártakor csak a föld egyharmada lehet bevetve őszivel.

Nemcsak az érsektől bérelt Ökördit, hanem a magánföldesúri birtok- lású Harka pusztát is három nyomásban bérelték a keceliek.

A bérelt pusztákon általában állt egy-egy épület. Ezeket vagy a keceliek építették, vagy megvették a korábbi bérlőktől. A bérlet lejártával az uradalom nem volt köteles átvállalni az épületeket. A keceliek vagy lebontották azokat József napig, vagy eladták a következő bérlő helységnek. Ökördin ház állt a csősz számára nagy istállóval. Valószínűleg itt húzódtak meg éjszakánként a több napig Ökördin dolgozó keceliek. Ugyanitt a kutakat is eladták, amikor átmenetileg a kiskőrösieké lett a puszta. Harkán két csőszház is volt. Ezeket, illetve melléképületeiket bizonyára használták a távoli pusztán dolgozó keceli árendások is, ha több napig pusztájukon tartózkodtak.

99