Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
A keceliek élettere
Káptalani Levéltár őrizte meg számunkra a nevezetes utca megnyitásával kapcsolatos bonyodalmak iratait.42 1839. december 15-én a keceli házatlan, „lakó" zsellérek házhelyért folyamodtak a kalocsai főkáptalanhoz. Panaszkodtak, hogy a faluban sok a „lakó" zsellér. Kiadó lakás kevés van, és a házbér magas. Kérték a káptalant, engedje meg, hogy a „helység felső részén az úgy nevezett fehérhomokon'' házat építhessenek. Levelükben bizonygatták, hogy a fehérhomoki házhelyosztás azért is hasznos lenne, mert az itteni futóhomok nem rongálná a községbeli legelőket és a falu északi házait. 1840. február 10-én megismételték kérésüket, mivel az elsőre nem kaptak választ. Sürgették a döntést, mivel még a tavaszi munkák beállta előtt szerettek volna építkezni. Ebből az alkalomból név szerint is felsorolták a házhelyigénylőket. Összesen 73 név került a papírra. Köztük sok régi törzsökös családbeli keceli név is. Úgy látszik, az uradalom részben teljesítette a kérést. Fennmaradt egy 1840. március 18-án keletkezett jegyzék, amely azok nevét tartalmazza, akik a „helység felső részén házhelyeket kaptak". Összesen 32 nevet vettek föl a listára. Rudolph Faumik erdőtiszt készítette el az új utca telkeinek rajzát, és valószínűleg ő mérte ki a telkeket. A 32 jogosult között sorshúzással osztották szét a parcellákat. Az osztást a dékánkanonok jelenlétében a falu vezetői végezték el. így született meg a mai József utca, és valószínűleg hasonlóképpen születtek a többi fehérhomoki utcák is. A XIX. század középső harmadában a fehérhomoki falurész megteremtése ismét lecsapolta az évtizedek alatt felgyülemlett keceli lakásigényt, és számottevően megnövelte a falu belterületét is. Ezen kívül az itt házat építő zsellérek lakáslehetőségének biztosításával hozzájárult a keceli népességszám jelentős növekedéséhez. A XVIII. század középén létező négyutcás keceli falumag tehát 1770 táján a Burgundiával, 1830-40 táján pedig a fehérhomoki falurésszel növekedett meg számottevően. A XIX. század közepe után hosszú ideig nem került sor újabb falurész létrehozására. Csupán egy-két utca nyílt, de ezek története is a homályba veszik. Csak a XX. században került sor újabb nagy falurészek létrehozására, amikor kiparcellázták az Újfalu és a Szilas telkeit. A szálláskertek és szerepük a gazdálkodásban Györffy István és követőinek tanulmányai bizonyították,43 hogy a Kárpát-medence középső területeinek nagy részét a XVII-XVIII. és részben a XIX. században is megosztott települések jellemezték. A belterület megosztottságának többféle változata alakult ki. A lényeg: a lakóház és a gazdasági udvar szerepű szálláskert térbeli elkülönülése és vele együtt a családok « KKL. G. Kecel. L. 214. 43 GYÖRFFY István 1926 - HOFER Tamás 1960 - MÁRKUS István 1934. 87
