Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Községi igazgatás, faluközösségi önigazgatás
Tanítómester, kántortanító Kecelen a XVIII. században egy kántortanító működött, aki az 1770-es évektől egy segédtanítót tartott. 1836-tól a rendes tanítók száma kettőre emelkedett, akik a bérükből egy-egy segédtanítót voltak kötelesek tartani. A tanítóval a község kötött szerződést. Járandóságát a helyi tanács fizette. Munkájára is (a plébánoson kívül) a tanács felügyelt. A hanyag tanítót a bírák megintették. A tanítói járandóság pénzből, különböző terményekből, lakásból és illetményföldből állt. Orvos, kirurgus A XVIII. század második felében valószínűleg csak alkalmanként, a XIX. század elejétől azonban rendszeresen alkalmazott orvost a keceli tanács. Az orvosokkal a község szerződést kötött, amelyben meghatározták, hogy az orvos mennyi bért kap a községtől. A járandóság pénzből, terményekből, lakásból és illetményföldből állt. Emellett az orvos pénzt kapott a betegektől is. A szerződések részletesen szabályozták, hogy melyik munkáért mennyit kérhetett. A munkáját hanyagul végző és a tarifát be nem tartó orvost a tanács megintette vagy elbocsátotta. Legfontosabb tevékenysége: az érvágás, a köpülyözés, a foghúzás, a sebkötözés és a kutató némi meglepetésére a borotválás volt. (1808) Borbély A XVIII. század utolsó két évtizedében emlegették gyakran a „helység borbélyát". Ekkor valószínűleg nem volt orvos a faluban. Feladatát borbély látta el. Nagyrészt azt csinálta, amit a korabeli orvosok: köpülyözött, eret vágott, fogat húzott, halottakat boncolt stb. Emellett természetesen hajat vágott, borotvált. Kovács Az 1760-as évek keceli összeírásaiban már olvashatunk a „falu kovácsáról". A tanács fogadta. Házat, műhelyt, illetményföldet biztosított számára. Ezért köteles volt a község lovait ingyen patkolni és a községi malmok tájékán adódó munkákat elvégezni. Jövedelmének nagyobb hányada a lakosságnak végzett munkák díjából származott. 78
