Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Községi igazgatás, faluközösségi önigazgatás
ítélte. Ezek után azonban a sértett „megengedett". Kérte, hogy ne üssék a sértegetőjét, „csupán csak a deresben fektettessen". így elégtételt kapott Gyuricza Jakab, és testi szenvedés nélkül bár, de alaposan megszégyenítve bűnhődött Rabi András is. A büntetés erkölcsi súlyát, a megszégyenítés társadalmi szerepét mutatja, hogy a keceliekre kiszabott kalocsai úriszéki ítéletek egy részét is Kecelen hajtották végre. Ha Kalocsán az úriszék udvarán ütöttek volna 25 botot valamelyik keceli káromkodóra, verekedőre vagy tolvajra, a büntetés csak a bűnös számára lett volna tanulságos. Ha viszont a bűnöst visszavitték Kecel- re, és ott a templom előtt vagy a községháza előtt, a falu népének szeme láttára vertek rá 25-öt, a vétkes bűnhődésén a faluközösség jelenlévő tagjai, az esetleges leendő vétkesek is okulhattak. A keceli bíró a vétkeseket leggyakrabban 12 vagy 24 pálcaütésre ítélte. Előfordult azonban 30 pálcás büntetés is. Az asszonyok és lányok általában 12-24 korbácsütést kaptak. Az úriszéken ettől szigorúbban ítélkeztek. Igaz, az úriszék elé nagyobb vétkekkel kerültek a keceliek, mint a helyi bíró elé. A Kecelen végrehajtott úriszéki ítéletekhez hasonlóan a keceli bíró ítéleteit is legtöbbször nyilvánosan hajtották végre a tanácsháza előtt, illetve a templom előtt, amikor éppen véget ért a mise, és együtt volt a falu népe. Az elítéltet deresre fektették, és a hajdú vagy a kisbíró ütötte. Az ítélethozatalkor meghatározták, hogy mikor és hol kell végrehajtani a „megcsapatást": „azonnal ... in facie loci" vagy esetleg egy olyan időpontban, amikor többen látják. A nagyobb büntetést legtöbbször két részletben adták. Pl. 1791-ben Szilaj Györgyöt és Szilaj Mihályt két juh ellopásáért pénzfizetésen kívül 24 pálcaütésre ítélték. Tizenkét pálcát „azonnal", tizenkettőt pedig aznap délután vertek rájuk. A büntetés végrehajtásánál néha emberiességi okokból, máskor társadalmi, protekciós okokból kedvezményt adhattak. 1814-ben egy menyecskét az elöljárók csúf káromlása miatt 2 óra áristomra és 12 korbácsütésre ítéltek. Mivel éppen terhes volt, a 12 korbácsütést elhalasztották a „meggyereke- zése" utáni időre. 1790-ben Raffai György keceli gazda Rúzsa István és Pásztor András társaságában a kocsmában „hunczutolta" a tanácsot az ökör- di földek igazságtalan felosztása miatt. Valószínűleg személyes sérelmek és személyi ellentétek váltották ki a „hunczutolást", hiszen Raffai György és Rúzsa István a kor keceli nagygazdái voltak. Éveken át esküdtként tevékenykedtek, az utóbbi többször bíró is volt. Feltehetőleg haragban lehettek az 1790-ben bíróskodó Rácz Andrással. A hunczutolásért a gazdag Raffai Györgyöt és társát 12 pálcaütésre ítélték. Ámbár azonnal lehetőséget adtak arra, hogy büntetésüket fejenként 3 font faggyúval felválthassák. A döntést azzal indokolták, hogy Raffai György beteg ember, és nagyon homályosan utaltak arra, hogy más körülmények is szükségessé teszik a kedvezést. 71
