Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Községi igazgatás, faluközösségi önigazgatás
Nyilvánvaló, hogy ebben a szokatlan liberalizmusban nem Raffai György betegsége, hanem az egyéb szempontok döntöttek: nevezetesen az elítéltek nagygazda volta, régi és jelentős befolyása. A „veretés", „megcsapatás" mellett a tanács gyakran szabott ki pénz- büntetést. Ebből térítették meg a tolvajok által előidézett károkat, és ebből fizették a helyzetet vizsgáló esküdtek fáradozását. Káromkodás vétsége esetén előfordult, hogy a büntetésként kiszabott összeget a templomnak fizette a bűnös. Sokszor úgy határozott a tanács, hogy a bűn elkövetője gyertyát vagy faggyút adjon a keceli templomnak. Például 1797-ben arra ítélték a karácsony este veszekedő Tokmány Pál pásztort, hogy egy font gyertyát adjon a templom számára. Ha valakit többször elítéltek lopásért egymás után, és mégsem javult meg, a közösség úgy védekezett ellene, hogy kitiltatta köreiből. 1791-ből ismerünk egy kitiltási fenyegetést. Csemák András, Elő Ádám egykori keceli főbíró félrenevelt mostohafia különböző lopásaival rengeteg borsot tört Kecel bíráinak orra alá. 1791-ben újabb lopáson érték. Ekkor figyelmezette a tanács, hogy ha még egyszer elkövet valami rosszat, „azonnal a helységbül kitiltatik". Nótárius (jegyző) Kecel újratelepülése után néhány évig az új községnek valószínűleg nem volt önálló jegyzője. A jegyzői teendőket a tanító látta el. Ez az állapot azonban nem állhatott fönn sokáig. A nótárius írástudó, törvényismerő ember volt, aki a hatóságok előtt a bíróval együtt felelt a falu rendjéért, az állami és földesúri rendelkezések betartatásáért. Ő végezte a tanácsnál az írásbeli munkákat: vezette a jegyzőkönyveket. Elkészítette a számadásokat, leveleket fogalmazott. Lemásolta és továbbította a földesúri és vármegyei „curenseket", körleveleket. Őrizte a régi iratokat, a falu „levelestárát". A bíróval ellentétben a jegyzőt nem évente választották, hanem meghatározatlan időre, néha életfogytiglanra. Szerződést kötöttek vele, amelyben meghatározták a bérét és a kötelességeit. Elvileg idegen hivatalnokként került a faluba, de ha huzamosan ott lakott, rokoni kapcsolatokat alakított ki a falu gazdag parasztjaival, következésképp, beépülhetett a falu paraszttársadalmába. Jegyző dinasztiák alakultak ki, amelyek tagjai behálózták egy- egy táj falvait. Ha megszakításokkal is, a fiúk néha követték apjukat a nótáriusi székben. Ilyen jegyző dinasztia volt Kecel feudalizmuskori történetében a Pethő család. A keceli nótárius fizetése a XVIII. század közepén a község által fizetett pénzből s különböző terményekből és természetbeni juttatásokból állt. 1766- ban az alábbi „commentió" járt neki: 40 Ft készpénz, 15 pesti mérő búza, 72
