Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Községi igazgatás, faluközösségi önigazgatás
tusokról és a pénzért megváltott szolgáltatásokról. Itt nem részletezzük újra ezeket a kérdéseket. Említhetnénk azonban a konyhára valókat, a victua- lékat, amelyeket természetben kellett adni. A számadások szerint, pl. a borjút megvette a tanács saját lakosaitól, hogy elküldhesse Kalocsára. Árát azután bizonyára beszedte a lakosoktól, valamiféle, kellően nem ismert lakossági hozzájárulás formájában. Az állattartás és a parasztélet bemutatásakor említjük, hogy bizonyos korokban, bizonyos pásztorok bérét is a tanács a központi kasszából fizette, holott ezek a pásztorok a lakosok állatait őrizték, és tulajdonképpen munkaszervezetileg a lakosok álltak szemben a megfogadott pásztorokkal. A keceli faluközösség szervezettségére vall, hogy a közösség közbeiktatódott az állattartó paraszt és a pásztor közé. Meghitelezte a pásztor bérét, illetve magára vállalta a beszedés munkáját. Az önigazgatás kérdéseihez sorolható az a tevékenység, amelyet a bíró és a tanács a külvilág felé a falubeli emberek védelmében és érdekében kifejtett. Falubeliről ritkán írt rosszat a tanács. Elsősorban akkor, ha közösségellenes magatartása miatt meg akart szabadulni tőle. Többször előfordult, hogy a tanács vagy a tanácsbeliek egy csoportja állt jót valamelyik keceli gazdáért, ha az úriszék fogságába került. Még a pásztorukról is igyekeztek jót írni, hacsak nem volt egyértelmű a bűnössége. Ha valamelyik keceli pásztor lopás vagy orgazdaság gyanújába keveredett, és bizonyítékok hiányában már hosszabb ideje a kalocsai tömlöcben sanyargatták, a keceli tanácsbeliek igyekeztek tisztára mosni és kiszabadítani. Ezt kívánta érdekük, hiszen a számadó nélkül maradt jószággal sok gondja volt a falu népének. Ilyenkor a bírák bizonygatták a számadó becsületességét, jó magaviseletét, hogy lehetőleg elérjék kiszabadítását. Ha valamelyik szomszéd helység véleményt kért egy oda költözni szándékozó keceliről, általában kedvező véleményt írtak. Bizonygatták „attyfiuk" korábbi jó magaviseletét és erényes életét. Bíráskodás, ítélkezés Az önigazgatás kérdéseiről szólva írunk a bíró és esküdtjeinek igazságosztó, ítélkező tevékenységéről, hiszen a közösség érdekében végzett mindennapi igazságosztás, bíráskodás a közösség érdekeit szolgálta. A rendbontók, a helyi elvárásokkal, jogszokásokkal szembekerülök büntetése része volt a parasztközösség önigazgatásának. A faluközösség mindennapi életén túlmutató ügyek már úgy sem a falusi bíró, hanem az érseki úriszék hatáskörébe tartoztak. Amit a falusi tanács tárgyalt, és amiben a keceli „bírák" döntöttek, elsősorban a falura tartozott. A peres ügyekben hozott bírói ítéletek a falubeli élet belső rendjét szabályozták és szolgálták. A gazdálkodás zökkenőmentes folytatása, a vagyonvédelem, a közösség által jónak tartott 69
