Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)

Községi igazgatás, faluközösségi önigazgatás

34-en vettek részt. 1846-ban 143-an szavaztak a bíróválasztáskor. (Ugyanabban az évben 215 telkes jobbágy, 7 telkes nemes, 284 házas zsellér és 53 házatlan zsellér férfi élt a faluban.) 1847-ben 70-en, 1848-ban 142-ten szavaztak a bíróválasztás alkalmával.

Néhány év kivételével tehát kevesen vettek részt a „bíróválasztó szék" munkájában. A korai 26-os, 36-os adatok azt sejtették, hogy csak a falurészek képviselői vettek részt a szavazáson, nem pedig az egész „nép". Ebben az esetben viszont a szavazók számának azonosnak kellene lenni ilyen közeli években. A szavazók számának nagymérvű ingadozása egyébként az egész időszakban jellemző. Következésképp, arra kell gondolnunk, hogy az érdeklődés intenzitása ingadozott. Hasonló érdektelenség másutt is előfordult ebben a korban.

1791-ben pl. Gyulán oly kevesen jelentek meg a bíróválasztáson, hogy a megye új választást rendelt el. Tizenkét pálcabüntetéssel fenyegették a házas gazdákat, ha nem jelennek meg a második bíróválasztáson. Talán Kecelen is ilyen érdektelenség ütötte fel a fejét néhány tisztújítás idején. A telkes gazdák egyes esztendőkben nem szenteltek kellő figyelmet a bíróválasztásnak, mondván: a hasonló jelöltek közül teljesen mindegy, hogy ki lesz a bíró. Az 1840-es évek viszonylag pontos adataiból megfigyelhető, hogy akkor szaporodott meg hirtelen a bírójelöltek szavazóinak, tehát a „bíróválasztó szék" résztvevőinek száma, ha teljesen új, korábban alig szerepelt nevek kerültek föl a jelöltek listájára. Esetleg olyankor, ha a falunak nem kedves, de az uraságnak fölöttébb szimpatikus személy is akadt közöttük. Ilyenkor megnőtt az érdeklődés, az átlagosnál többen elmentek a bíróválasztásra, hogy kinyilvánítsák véleményüket. Előfordult, hogy a bírót tulajdonképpen nem is választották, hanem csak megerősítették hivatalában.

Az 1766. évi érseki instrukciókban arról is intézkedtek, hogy ezentúl január 1-jén, illetve év elején kell bírót választani. Ugyanitt céloztak arra, hogy ahol eddig Szent György napján volt a bíróválasztás, ott át kell térni az új rendre. Nem tudjuk, hogy ebben az időben Kecelen élt-e a Szent György napi bíróválasztás régi magyar hagyománya, de tény, hogy az új érseki rendelkezésnek sem lett tartós foganatja. 1785-től igazolható, hogy a bíróválasztást Kecelen november elején, vagyis a katonai év kezdetén tartották. Legtöbbször október 30. és november 7. közötti időszakban került sor a tisztújításra. A katonai év kezdetéhez való kötődés könnyebbséget jelentett a porció nyilvántartásában és elszámolásában.

Amit az esküdtek társadalmi helyzetéről írtunk, hatványozottan áll a bíróra. Mindig a helyi jobbágyság módosgazda rétegéből került ki, és elsősorban annak érdekeit képviselte. Egyes bírók évtizedekig szerepeltek a keceli közéletben. Bíróságuk előtt évekig esküdtek, esetleg más tisztség- viselők voltak. Amikor kiestek a bíróságból, borbírővá, székbíróvá, adósze65