Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Községi igazgatás, faluközösségi önigazgatás
az esküdtek rendszeresen előnyökhöz jutottak a különböző földterületek felosztásánál, a parcellázásoknál, az árendált földek használatába vételénél, stb. Amikor az esküdt útra kelt és idegenben képviselte a falut, pl. az úriszék előtt járt, a földesúri tiszttel tárgyalt Kalocsán, községi állatokat adott el vagy vásárolt a bajai vásárban stb., kiszállási költségeit a falu kasszájából megtérítették. Az 1766. évi érseki instrukció lehetővé tette az ilyen útiszámla-térítést, de egyben felhívta az esküdtek figyelmét, hogy mértéktelenül ne vegyék igénybe a közösség pénzét. Ha nézzük a korabeli elszámolásokat, láthatjuk, hogy az esküdt napidíja utazásai során valószínűleg nem jelentett ráfizetést. Emellett az utazgatásokból egyéni haszna is származhatott az esküdtnek. Összeköttetésekre, piaci kapcsolatokra talált, és ha mást nem, „világot" látott. Növekedett jártassága az élet dolgaiban, gyarapodtak ismeretei. Ezáltal eleve otthonülő gazdatársai fölé nőhetett. Az elszámolásokból láthatjuk, hogy a község viszonylag jó fuvarokat fizetett a falu érdekében tett szállításokért. Azt is láthatjuk, hogy e pénzes fuvarokat, pl. egyes földesúri járandóságok Kalocsára szállítását, mindig az esküdtek fogatai végezték. Közel lévén a tűzhöz, megszerezték a szállítások jogát, ezáltal növelték jövedelmüket. A hasonló gazdasági előnyöket igyekeztek kihasználni az élet minden területén. Néha túlkapásokba is estek. Ilyenkor szembetalálták magukat a nép felháborodásával és haragjával. Nagy sorsfordulók idején valószínűleg nemcsak az esküdtek testületé döntött, hanem a nép egészét magába foglaló falugyűlés elé terjesztették az ügyet. Néha olvashatunk ilyen jellegű gyűlésről, máskor csak közvetett adatok utalnak rá. Figyelemre méltó, hogy néha a falu sorsát érintő fontos szerződéseket nemcsak az esküdtek írták alá, hanem néhányan a „közlakosok" közül is. Abíró A falu népének tényleges vezetője a tanács első embere, a bíró volt. A XVIII. századi keceli iratokban nevezték „feő bíró"-nak, „öreg bíró"-nak is, megkülönböztetve helyettesétől, az „albíró"-tól vagy „törvénybíró"-tól. A bírót valószínűleg évente választották. Azért írtuk, hogy valószínűleg, mivel konkrét bizonyítékunk nincs rá. Elvileg évente kellett választani, de tényleges váltást csak 1785-87-89-ből és az 1839 utáni évekből ismerünk. Az 1734. évi és az 1745. évi kontraktusokban szó esett a bíróválasztásról, de röviden. Csak annyit kötött ki a földesúr: „Az bíró választása Tisztünk hírével essék". A későbbi szerződésekből még ez a homályos értelmű kitétel is kimaradt. Nem sokkal világosabb az 1766. évi érseki uradalmi utasítás sem. Ebben egy helyen arról van szó, hogy a bírák választása az érseki tiszt jelenlétében vagy „azokról teendő hír adással" történjen. Néhány sorral alább 62
