Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)

Községi igazgatás, faluközösségi önigazgatás

magából kibocsátó kör. Beletartoztak a földnélküli zsellérek és a kevésföldű töredéktelkes jobbágyok is, míg a tanácsbeli parasztok általában a módosabb gazdatársadalom köréből kerültek ki. Következésképp, a keceli tanács mindig és minden körülmények között elsősorban a keceli gazdaréteg érdekeit képviselte és érvényesítette egyrészt a szegények, másrészt a nem paraszti foglalkozásúak rovására. A tanácsi ítéletekből, rendelkezésekből, határozatokból kiolvasható, hogy a helyi hatalmat kezében tartó, egykori jövevényből törzsökös kecelivé vált telkes gazdaréteg minden más falubelit a szolgájának tekintett, és nem tartott magával egyenrangúnak. A zsellérekben elsősorban munkaerőt látott, követeléseiket igyekezett kordában tartani. Az iparost lenézte, a parasztság kiszolgálójának tekintette. Például a tanács aprólékosan megszabta, hogy a kovács milyen műveletért mennyi pénzt kérhet, nehogy a szekerüket vasaltató és lovukat patkoltató parasztok kárt szenvedjenek. Még inkább szembeötlő, mennyire szolgájuknak tekintették a tanácsbeliek a falubeli tanítót és orvost. Például aprólékosan megszabták, hogy az orvos mely gyógyításért mennyi pénzt kérhet. A tarifát túllépő orvost megrótták, sőt eltanácsolták a faluból.

Az esküdteket magába foglaló tanács legfontosabb feladata az volt, hogy segítse a bírót faluirányító munkájában, és döntéseket hozzon a közösséget érintő jelentős kérdésekben. A döntéseket a tanácsüléseken hozták, amelyekre kisebb-nagyobb rendszerességgel sor került. Ezeken a gyűléseken ítélkeztek a büntetendő vétségek ügyeiben is. Néhány esküdt általában mindig tartózkodott a tanácsházán, hogy legyen ki döntsön a bíróval együtt a naponta felmerülő fontos ügyekben. Fontos feladata volt az esküdteknek a kárbecslés, elsősorban a termés állatokkal való letiprása és lopás esetén. Gyakran kellett vagyonokat felbecsülniük, pl. utód nélkül meghalt jobbágyok hagyatékát vagy meg nem egyező testvérek perre kerülő vagyonát. A szomszéd falvak közti vitákban pártatlan tanúként kérték a véleményüket. Nevüket adták a bíró által fogalmazott tanúsító levelekhez, igazolásokhoz. Időnként útra keltek, hogy a falu érdekében ügyeket intézzenek Kalocsán a földesúr tisztjeinél, Izsákon, Kecskeméten, Pesten a vármegye tisztségviselőinél.

Az esküdt a községtől rendszeresen fizetést nem kapott. Ennek ellenére anyagi szempontból nem járt rosszul, aki e tisztséget viselte. Mentes volt a portio alól. Emellett munkájáért, szolgálataiért alkalmanként az egyes emberektől pénzt is kapott: pl. kárbecslés alkalmával, inventárium készítésekor, peres esetekben való szemlékért stb.

Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy kitaláljuk: az ilyen kárbecslő, vagyonfelmérő feladatok idején az esküdt jelentős gazdasági előnyökhöz és jegyzőkönyvben soha meg nem örökített jövedelemhez juthatott, hacsak nem volt a korrupcióval mereven szembenálló, megkömyékezhetetlen igazságbajnok. A szegénység esküdtekre szórt panaszaiból gyanítható, hogy

61