Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Jobbágysorban (úrbéri, állami és egyházi kötelezettségek)
Kecelen, a kalocsai uradalomban, sőt egész Pest megyében megfigyelhető volt, hogy a XVIII. századi szerződésekben előírt szolgáltatások mértéke fokozatosan emelkedett. Ez nem jelentett automatikusan életszínvonalcsökkenést, mivel a művelt területek nőttek, a helységek népessége szaporodott, következésképp, a nagyobb összegeket kiterjedtebb termelést folytató nagyobb közösségek fizették. Valóságosabb tehernövekedést jelentett a megváltott robot mellett követelt robotjellegű ingyenmunkák fokozatos növekedése, sőt sok esetben a robotolás nyílt bevezetése. Ez a törekvés összefüggött a földesurak majorsági gazdálkodásának kései, XVIII. század végi, XIX. század eleji föllendülésével a Duna-Tisza közi tájon. A kalocsai érsekség helységeinek sorsában valahol a XVIII-XIX. század fordulója táján volt a választóvonal. Addig, a XVIII. században és főleg a század közepén, e helységek többsége igazi robotszolgáltatás nélkül, kontraktus szerint élt. A különböző levéltárak őrzik a falvak XVIII. századi kontraktusait, és tanúskodnak e kor paraszti életfeltételeiről. A XIX. század első feléből viszont jóformán egy falukontraktust se ismerünk, viszont instanciákban, úrbéri perekben sok szó esik robotolásról. A gazdasági feljegyzésekben nagy hangsúlyt kap a majorsági birtok és az itteni roboterőre alapozott gazdálkodás. Épp a rendszeres kontraktusok hiánya miatt a XIX. század első felének úrbéri viszonyairól jóval kevesebbet tudunk, mint a XVIII. századi állapotokról. A robotolás gyakorlatából következő helyzetrosszabbodást azonban rögzíthetjük. A történelem furcsa, nagy fintora ez a jelenség, hiszen a feudalizmus utolsó fél évszázadában már az amúgy is megkésett polgári fejlődéseknek, az úrbériség felszámolásának kellett volna bontogatni szárnyait, nem pedig a robotjáradék kései újraterjedésének. A „második jobbágyság" késeinél is későbbi megnyilvánulásával állunk szemben e táj történetében. Akkor, amikor a pozsonyi országgyűléseken már örökváltsági törvénnyel és más parasztsorsot jobbító törvényekkel ostromolták az anakronizmussá vált feudális rend bástyáit, a kalocsai érsekség és a kalocsai káptalan - sok más földesúrtársukhoz hasonlóan - még egy utolsót igyekezett csavarni a présen. Szaporodó majorsági birtokaik művelésére erővel és hatalommal robotot követeltek azokban a helységekben, amelyekben erre a XVIII. század kontraktualista állapotai közepette alig volt példa. Kecel osztozott a kalocsai uradalmak többi helységének sorsában. A XVIII. században kontraktus szerint élt, a XIX. század első feléből viszont nem ismerünk egy falukontraktust sem. Annál több szó esett a korábban megváltott, most pedig természetben szolgálandó robotról. A változásra, a jobbágysors rosszabbra fordulására itt is a XVIII-XIX. század fordulója tájékán került sor. Ezért Kecel úrbéri viszonyainak bemutatását két részletben végezzük el. Először szólunk a XVIII. századi kontraktualista állapotról, majd a XIX. század első felének kontraktus nélküli, robotoló jobbágyvilágáról. 45
