Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Jobbágysorban (úrbéri, állami és egyházi kötelezettségek)
A XVIII. század Kecel XVIII. századi viszonyainak változásait legjobban a kontraktusok szövegeinek tanulmányozásával követhetjük. Az alábbi évekből maradtak az utókorra keceli kontraktusok: 1734-ből, 1745-ből, 1761-ből, 1763-ból, 1770- ből és 1776-ból.29 A kontraktusokat jól kiegészítik azok az extraktusként emlegetett úrbéri kivonatok, amelyek 1751-ből és 1785-ből maradtak fenn. 1734-ben a telepítő kontraktusban viszonylag nagy kedvezményeket kapott a leendő falu. Erre szükség volt, mert így nagyobb kedvvel jöttek a telepesek. Az 1734. április 22-én aláírt kontraktusban Patasics Gábor érsek átadta a telepítendő falu népének Kecel, Bánegyháza, Dömötör, Csöngőd pusztákat „minden nemű élő földivel, határaival, erdejével és őrjegével" együtt. E területet mondhatták magukénak a keceliek. Itt szánthattak, kaszálhattak és legeltethettek. A kontraktus kötelességükké tette a földek igazságos elosztását. Az érsek megígérte, hogy egy év múlva Ökördi pusztát is „ususukra", vagyis használatukba adja, valamint az egész Őrjeget a csalai, illetve a császártöltési határig. Elég homályos megfogalmazású ez az Ökör- divel kapcsolatos ígéret, de mindenképpen szerepel a kontraktusban. Patasics érsek nem gondolta, hogy ezzel mennyi kellemetlenséget zúdít utódaira. A keceliek ugyanis egy évszázadon át sóvárogtak Ökördi után, és legtöbbször első kontraktusukra hivatkoztak. 1734-ben a keceliek megkapták a határukban levő „erdők és rekettyé- sek" szabad használatát, ami nagy dolog volt ebben az időben, és múltba vesző illúzió lett később. Erre az engedményre szükség volt, mivel a letelepülőknek házat kellett építeni. A ház legértékesebb alapanyagának pedig ebben az időben a fa számított, hiszen a másik két építőanyag: a nád és különösen a föld nem került pénzbe. A keceliek a szerződés szerint tűzre- való lágy fát saját szükségletükre szabadon vághattak. Hasonlóképpen jogukban állt az értékesebb makktermő tölgyfákból is ágasokat és kisebb épületfákat vágniuk. Ha gerendára és szelemenre volt szükségük, azt is ingyen kaptak, csak ezeket kérésre a keceli határon kívül eső helyeken jelölte ki nekik az érseki tiszttartó. Bár a korabeli törvények szerint a jobbágyközösségeket csak évente két hónapig illette meg a kocsmatartás joga, a mészárszéktartás pedig teljesen földesúri privilégium volt, a telepítő érsek úgy rendelkezett, hogy a keceliek a kocsma és a mészárszék jövedelmét hat hónapig, vagyis az év felében 29 A kontraktusok jelzetét itt adjuk meg, és a későbbiekben újra nem hivatkozunk rájuk, csak az évszámokat adjuk meg a szövegben. - 1734. (KÉL. II. Contractusok, Kecel.) - 1745. (KÉL. II. Contr. Kecel, valamint OL. Urbáriumok, Kecel, melléklet.) - 1761. (OL. Urbáriumok. Kecel, melléklet) - 1763. (KÉL. II. Contraktusok gyűjteménye kötetben, valamint OL. Urbáriumok. Kecel, melléklet. - Mindkét 1770. évi (KÉL. II. Contr. Kecel.) - 1776. (KÉL. II. Contr. Kecel.) - KÉL. II. Ö. i. 1784. évi uradalomlelrás. 46
