Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)

A népesség száma és társadalmi összetétele

A NÉPESSÉG SZÁMA ÉS TÁRSADALMI ÖSSZETÉTELE

A keceli plébánián az első főpásztori vizitációt, az újratelepítés megkezdése után négy évvel, 1738-ban tartották. Akkor, a korabeli jegyzőkönyv szerint, 70 házaspár és kb. 356 lélek élt a faluban.22

Az első olyan hivatalos Pest megyei összeírás,23 amelyben már Kecelt is összeírták, a telepítés után tíz évvel, 1744-ben készült. Az itt felsorolt gazdákat és családjukat tekinthetjük Kecel újkori alapnépességének. Miként minden korabeli összeírás, az 1744. évi is nehezen értelmezhető. De mivel jobb nincs, ebből kell következtetéseket levonnunk. A rovatok, különösen azok, amelyek a személyekre vonatkoznak, következetlenek, félreérthetők, nehézkesek. Ott van mindjárt az első rovat, amelyben gazdát, gazdasszonyt és mindenféle házas fiút, testvért, sógort, apát fel kellett volna sorolni, ugyanakkor a rubrikákban legtöbb helyen 1-est, három helyen 2-est látunk. Utóbbi helyeken valószínűleg az együtt gazdálkodó két házas testvért tüntették föl. E fölöttébb összetettnek szánt rovatban tehát legtöbbször egy felnőtt személyt jeleztek. Éppen ezért egyszerűen gazdaként értelmezzük. Feltüntettek név nélkül nyolc özvegyet. Ezek nem tekinthetők családfőknek. Olyan háztartásokban éltek, ahol volt összeírt gazda is. Mivel tíz éves, fiatal faluról volt szó, ez érthető. A vándorútra és az új élet elkezdésére valószínűleg fiatalabb házaspárok vállalkoztak, akik nem szülői gyámkodás alatt éltek, miként a régi falvakban annyiszor, hanem háztartásukba tartozott a velük jött és náluk lakó eltartott özvegy apa vagy anya. Az egész összeírásból, elsősorban a rovatolásból és szelleméből látszik, hogy a korabeli állami adókivetés érdekeit szolgálta. Az 1744-ben Kecelen összeírt személyek, állatok és termények együttesen 181 Vi dica adóalapot képeztek.

A másik nehéz kérdés a jobbágy-zsellér fogalmával kapcsolatos. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés idején, 1767-ben kiválóan meghatározták a jobbágy és a zsellér fogalmát. Eszerint jobbágy az az úrbéres viszonyban levő személy, aki úrbéri földdel, telekkel rendelkezik. Zsellérek az Vb teleknél kisebb birtokon tengődök és a földtelenek. A zsellér kétféle lehetett: inqui22 KÉL. I. Vis. Can. Kecel.

23 Keceli népesedéstörténeti, társadalomtörténeti kutatásaink során elsősorban az alábbi összeírásokat használtuk: 1744. évi megyei összeírás (PL. CP. II. 195-c. 48-49.), 1752. évi megyei összeírás (PL. CP. II. 210-d. 101-104.), 1760. évi járási összeírás (PL. CP. II. 244-b), az úrbérrendezés előmunkálatai során készült két összeírás 1769-ből, egyik datált, a másik nem (KÉL. II. Urbáriális összeírások. Kecel). 1770. évi urbárium (OL. C. Pest megye, Kecel). Kecel úrbéri összeírásai 1780, 1781, 1782, 1783/84, 1785/86, 1786/87, 1787/88, 1788/89, 1821. (KÉL. II. Urbáriális összeírások. Kecel.) Keceli dézsmajegyzékek 1767-től 1818-ig. (KÉL. II. Dézsma- jegyzékek, évek szerint rendezve), 1828. évi országos összeírás (OL. U. et. c. N. 26. Pest m. No. 77.) 1846. évi megyei közmunka-összeírás. (PL. CP. II. 302.) Felhasználtunk még Pest megyei taxalista összeírásokat (PL.) és összehasonlításképpen későbbi, kapitalizmus kori keceli házjegyzéket is. (BL. AFTH. ir. Kecel.)

36