Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Újranépesedés. A Kecelre költözők származási helyei
magyar helység lett, mivel sokfelől jött népességében a közvélemény-formáló hangadó egyéniségek révén a magyar elem vált dominánssá. Másrészt feltételezhető, hogy azok, akiket ma az egykori nevek alapján szlováknak vélünk, kétnyelvűek voltak, mivel olyan területekről jöttek, ahol magyarok és szlovákok éltek együtt. E kétnyelvűség lehetővé tette, hogy lakhelyükön új közösségük elvárásához igazodva gyorsan magyarrá váljanak. Visszatérve ahhoz a kiindulási kérdésünkhöz, hogy Miskének mi a jelentősége Kecel népességtörténetében, megállapíthatjuk: bizonyára települtek át néhányan Miskéről 1734-ben és utána Kecelre, miként Géderlakról is. Azonban az egész kérdéskörben nem ez a lényeges elem, hanem az, hogy a három falu, ezen belül Kecel és Miske alapnépessége hasonló eredetű. Benépesítésükben nagy szerepe volt a Pest-Vác-Hatvan-Jászberény-Ceg- léd-Ócsa-Pest vonallal határolható területnek és az északibb vármegyéknek. Az egyező miskei és keceli családnevek elsősorban nem azt jelentik, hogy az illető személyek Miskéről mentek Kecelre, hanem azt, hogy ezek a családok a Kecel újratelepítésével megbízott két miskei toborzó munkája révén ugyanarról a tájról kerültek Kecelre, mint korábban eljött miskei rokonaik. Ha egy-egy esetben meg is tudjuk ragadni valamelyik miskei család Kecelre költözését, ennek országos népességtörténeti szempontból nem sok jelentősége van, hiszen az illető család néhány évvel korábban érkezett csak Miskére, és így különösen, ha tudjuk, hogy honnan érkezett, helyesebb, ha korábbi lakóhelye szerint tartjuk számon. Alábbiakban megpróbálunk választ adni arra a kérdésre, hogy honnan is jöttek a keceliek. Elöljáróban el kell mondanunk, amire már fentebb utaltunk, hogy ebben a témában semmiféle közvetlen forrás nem állt rendelkezésünkre. Nem maradtak fenn olyan összeírások, amelyekben feljegyezték volna az első keceliek származáshelyét. Jórészt hiányoznak az áttételes források is. így nem találtunk olyan bérmálási jegyzéket sem, ahol felírták volna a bérmálkozó születési helyét, miként arra sok más falu történetében volt példa. Ebből a szempontból kevés hasznát vehettük az anyakönyveknek is. Felmerült a miskei, géderlaki és a keceli családnevek együttes elemzésének lehetősége, mivel a miskei és a laki családok többségének származáshelyét ismerjük, így a hasonló keceli nevek egy része is talán helyhez köthető lett volna. Meggyőződtünk azonban arról, hogy ezt a módszert csak kiegészítő szerepűnek tekinthetjük, mivel adatok híján, nem bizonyítható a hasonló hangzású családnevek viselőinek rokonsága, illetve egyes családnevek jellegtelenségüknél fogva nem köthetők csak egy-egy helységhez. Számolni kell azzal is, hogy a családnevek a XVIII. század első felében még sokszor változtak, és egyáltalán nem voltak rögzítettek. Gyakran a ragadványneveket írták le valódi névként. Költözködés esetén sokszor előfordult, hogy a költözködő eredeti családneve feledésbe merült, és az új lakóhelyén 18
