Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)

Újranépesedés. A Kecelre költözők származási helyei

régi lakóhelyének nevével emlegették. Itt most ezekre a nehézségekre nem térünk ki, mivel az összeírások elemzésekor még szóba kerülnek. Csak any- nyit kívánunk megjegyezni, hogy a családnév-azonosságok alapján végzendő migrációs kutatás igen sok buktatóval járó vállalkozás.

Legfontosabb áttételes forrásaink e téma kutatásában azok az úriszéki perek voltak, amelyeket a kalocsai úriszék tárgyalt a XVIII-XIX. században. A kalocsai úriszék elé került a kalocsai érseki uradalom jobbágyainak minden olyan ügye, amelyben a helységek bírái nem tudtak kielégítően ítélkezni. Ide kerültek a hatóságok által elfogott tolvajok és más rossztevők ügyei is. A perek többsége lopással, családi osztozkodással és paráznasággal foglalkozott. Szempontunkból a lopással és a tiltott szerelemmel kapcsolatos ügyek bizonyultak legjobbnak, mert ezekben a vádlotthoz intézett első kérdés legtöbbször azt tudakolta, hogy hol született és hány éves a „vasban álló" fogoly.

Alábbiakban jórészt módszertani célzattal egymás mellé sorakoztattunk olyan eseteket, amikor egy-egy keceli emberről kiderült, hogy hol született és honnan jött. Történeteink látszólag egyéni eseteket mutatnak be. Úgy véljük azonban, hogy közreadásuk nem haszontalan, mivel azon túl, hogy sok keceli család megismerheti belőlük ősei származáshelyét, összességében árulkodnak a keceli újranépesedés és ezen keresztül a XVIII. századi magyarországi migráció irányairól is. Egyes pereknél viszonylag részletesen idézzük a vallomások szövegeit. Különösen akkor, ha jól érzékeltetik a Kecelre kerülés útjait és körülményeit.

Módszertani szempontból meggondolandó volt, hogy szerepeltessük-e az úriszéki perek azon migrációs adatait, amelyek pásztorokra és csavargókra vonatkoztak. A pásztorok egy-egy kistájon belül gyakran változatták szolgálati helyüket. Néhány évet vagy kevesebbet eltöltöttek egy-egy helyen, azután továbbálltak. Bizonyos családok azonban gyökeret vertek egy-egy helységben. Parasztgazdává válhattak, és tartósan bekerülhettek az illető helység társadalmába. így volt ez Kecelen is. Ezért a pásztorok származási helyét is figyelemmel kísértük, és az ismert származáshelyű keceliek felsorolásába a pásztorokat is bevettünk. Egyébként migrációs szempontból mindenki érdekes foglakozásra és nemre való tekintet nélkül, még akkor is, ha csak átmenetileg lakott Kecelen. Rövid idő alatt is befolyásolhatta a hagyományossá váló keceli életforma alakulását.

A Kecel határában, különösen a Dömötöri csárdában elfogott csavargókat természetesen nem tekinthetjük kecelieknek, ezért adataikat legtöbb esetben a keceli migráció kutatása szempontjából figyelmen kívül hagytuk. Áttanulmányoztuk azonban e csavargók teljes peranyagát, és igyekeztünk rátalálni olyan kijelentéseikre, amelyben keceli rokonaikról beszéltek. Az ilyen eseteket feljegyeztük, mert ezekből migrációs irányok és kapcsolatok sejthetők.

19