Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)

Előretekintés

gyakorivá váltak a falusi házat és tanyát egyszerre használó osztottan élő gazdacsaládok. A népesség szaporodásával, a birtokosztódásokkal, a szegénységet gyámolító homokosztásokkal és Polgárdi parcellázásával a XX. század első felében rohamosan megszaporodtak az állandó lakóhely szerepű farmtanyák. A tanyai lakosság csökkenésének kezdete előtt, 1949-ben Kecel 12 439 fős népességéből, 5 199 fő, (41,8%) élt tanyán.

Az 1960-as évek elejéig Kecelt nem tartották gazdag falunak a környéken. A magyar mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása idején Kecel parasztsága nem kolhoz jellegű termelőszövetkezetekbe tömörült, hanem ún. szakszövetkezeteket hozott létre. A családi munkaszervezetben működő korszerűsített kisüzemek és az országos hírű Szőlőfürt Szakszövetkezet közös gazdaságai egyaránt kiváló termelési eredményeket értek el. Különösen fontossá vált a szőlő- és gyümölcstermesztés. Az elmúlt évtizedekben a keceliek sikereinek és jólétének híre ment nem csak a környéken, hanem messze vidékeken is. A 250 évvel ezelőtt puszta homokra települt jövevények utódainak faluját ma sok túlzással, de azért némi okkal, gazdagnak ítéli a környezet közvéleménye.

167