Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Összegzés
ÖSSZEGZÉS Alábbiakban röviden számba veszem azokat a módszertani tanulságokat és tartalmilag fontos megállapításokat, amelyek megítélésem szerint a keceli történeti-néprajzi kutatásaim legfontosabb eredményeinek tekinthetők. Módszertani tanulságok 1. Tanulmányom a történeti néprajz műfajába sorolható. Forrásai levéltári adatok, amelyeket igyekeztem néprajzi szemlélettel és néprajzi kérdés- feltevéssel megszólaltatni. Bár recens néprajzi adatokat számottevő mértékben nem használtam, a levéltári adatok értelmezésében nagy segítségemre volt, hogy viszonylag jól ismerem a keceli határt, a keceli embereket és a mai keceli életet. A feudalizmus kori keceli parasztság mindennapjainak, életmódjának történetét akartam megírni, és ennek megvalósítására a levéltári források néprajzi szemléletű értelmezését tartottam a legalkalmasabb módszernek. 2. Többször utaltam rá, hogy Kecel történetének forrásai meglehetősen hiányosak. Ezzel szemben az olvasó tapasztalhatja, hogy viszonylag sokféle és nagy tömegű levéltári forrást használtam. Ezért talán helyesebb úgy fogalmaznom, hogy Kecel történetének hagyományos értelemben vett történeti forrásai hiányosak. Felhasználtam azonban sok olyan levéltári forrást, pl. családi pert, amelyeket a hagyományos történetírás ezidáig kevés figyelemre méltatott. Sőt úgy látszik, éppen ezek az áttételes, mozaik adatok ezreit nyújtó források alkalmasak igazán az „élet" történetének megírására, a mindennapok világát bemutató történeti-néprajzi mozaikkép megalkotására. 3. Kutatásaim során előszeretettel használtam keceli vonatkozású úriszéki pereket, amelyeket a Kalocsai Érseki Levéltár rendezetlen vagy évenként csoportosított és mintegy 20 helység ügyeit magába foglaló peranyagából válogattam ki hosszú évek alatt. Az úriszéki perek vallatási jegyzőkönyveiből viszonylag sok apró de fontos adatot tárhattam fel a XVIII. századi migráció irányairól, Kecel népesedéstörténetéről. Ezt a forrástípust más újranépesedett falvak esetében is érdemes tanulmányozni, ha a benépesülés útjaira, módjaira közvetlen forrás nem áll a kutató rendelkezésére. 4. A Kecelre irányuló migráció irányait jórészt családok történetén keresztül mutattam be. Úgy véltem, hogy e családtörténeti mikrovizsgálatok alkalmasak arra, hogy Kecel népesedéstörténetének egészére vonatkozó megállapításokat serkentsenek. Tanulságaik esetenként Kecel határain is túlmutatnak. 5. Tanulmányom egyetlen magyar falu feudalizmus kori népéletét tárta fel, amennyire azt a források lehetővé tették. Akadnak azonban írásomban 168
